Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)

BÁNYÁSZPALACKOK AZ EGYKORI OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉRŐL

BÁNYÁSZPALACKOK A bányászati tárgyú türelemüvegeket bányászpalackoknak nevezzük. Valószínűleg a legrégebbi utalás bányászpalackra egy művészeti kamara leltárában található 1694-ből az egykori Gottorfer Kunstkammerben (Schleswig-Holstein): „egy üveg fent szűk nyakkal, amiben egy bányaszerkezetet művészien behelyeztek". Egy későbbi leltár (1775) valamivel pontosabb leírásából kiderül, hogy a szűk nyakú, négyszögletes üvegpalackban a művészien beépített bányaszerkezeten kívül egy latin vers és az 1679-es évszám is található (2). Az említett bányászpalack tehát 1679-re vezethető vissza. Michael Bernhardus Valentinis „A múzeumok múzeuma, avagy minden anyag és fajta teljes bemutatója..." (2. kiadás, Frankfurt, 1714. 3. rész, 77. oldal) c. művében található a következő szöveg: „Különös tárgyakat farag fából és helyezi azokat üvegpalackba olyan csodálatosan, hogy ilyen különöset, kézzel készítve senki sem láthat." Ez a mondat Matthias Buchingerről szól, aki kéz és láb nélkül jött a világra! A saját fogyatékossága ellenére hihetetlenül ügyes Buchinger már 1711-ben Giessenben bemutatta művészetét, és bizonyára megmutatta a csodálkozó közönségnek türelemüvegeit is. Később családjával együtt kivándorolt Angliába. Matthias Buchingernek egy dátumozott türelemüvege maradt fent egy kis angol múzeumban (Snowshill Manor, Broadway, Worcestershire): egy bányászpalack vízkerékkel, szivattyúval, zúzóművel, csörlővel, két emeletre építve, dátumozva és Matthias (Matthew) Buchinger aláírással, „ehester, Anglia, 1719. október 20". A Saalfeldi Thüringiai Helytörténeti Múzeumból való bányászpalackot kell még megemlítenünk, amit 1725 körül készítettek. A palackot „JE" monogram díszíti (ez a betűkombináció Johann Ernst von Sachsen-Saalfeld hercegre utal, aki 1680-1729 között uralkodott). A palack az egykori reichmannsdorfi (Thüringia) aranybánya területéről származhat, ami 1717-1728 között virágzott. A két emelet többek között egy díszített papírszalagot, egy kerekes vízszivatytyút, egy zúzóművet és egy vitlát tartalmaz. Még meg kell vizsgálni, hogy Matthias Buchinger, mint készítő, szóba jöhet-e. A talán legrégebbi „magyar" bányászpalack 1737-ben készült. A palack helye sokáig ismeretlen volt, csak két fénykép tudatta létezését, most a zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeumban található. A BÁNYÁSZPALACKHOZ HASZNÁLT ÜVEG A régi bányászpalackokhoz kézi készítésű (tüdővel felfújt) négyszögletes üvegeket használtak a 18. és 19. században. A palackok átlagos nagysága 12 x 9 x 26 cm volt, közelítőleg 2 liter űrtartalommal, ami mellett jelentős méreteltérések is megfigyelhetők. A hozzáillesztett üvegnyak belső mérete 1 col (közelítőleg 2,5 cm), a nyak magassága 1 és 8 cm között változott. A régi szász türelemüvegekkel ellentétben, amelyek gyakran négyzetes keresztmetszetűek voltak, a „magyar" palackok többnyire négyszögletesek, kb. 4 : 3 oldalaránnyal. A palackok készítési