Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)

BÁNYÁSZPALACKOK AZ EGYKORI OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉRŐL

idejének pontos meghatározására alig van mód. Átmenet a kézi készítésű üvegpalackokról a gyári előállításra folyamatos volt, vidékenként jelentősen különbözött és az 1870-1900 közötti időszakra tehető. A legtöbb ércbánya körzetében létrejöttek az üveghuták, ahol palackokat készítettek (ezeket nagyrészt borszállításra használták, mesterien megmunkált ládákban, ún. pincetokokban elhelyezve, 1. ábra). Ezenkívül hasonló tárolókat használtak a kísérletekhez, a királyvízhez, valamint a gyógyszertárakban. A BÁNYÁSZPALACKOK BELSŐ SZERKEZETE A palackokat az üveg nagysága és a beépített tárgyak mennyisége szerint 3-4, ritkábban 2 vagy 5 emeletre osztották. A legtöbb tárgy makettszerűen mutatja a föld alatti ércbányában, a fémkohászatban lezajló munkafolyamatot, a pénzverést, valamint a bányászélet képeit. A beépítési eljárásnak és a munkafolyamatnak megfelelően írható le a palackok tartalma a következőkben: A legalsó szinten láthatók a vágatok a vájárokkal a munkahelyükön többnyire kalapácscsal és ékkel, továbbá a csillések és kisegítők kádakkal, ládákkal, bőr- vagy vászonzsákokkal, hordókkal és vödrökkel. Stilizált táróbejáratokat csak néhány palackból ismerünk. Igen gyakoriak a két ember által meghajtott vitlák, a csillések talicskával (korábban Selmecbányán „futósoroglyának" nevezték), a csillék néha mint magyar típusú csillék ismerhetők fel. Gyakran figyelhetők meg bányalétrák és hágcsófák részben kifelé haladó bányászokkal, ritkán fékezővitlával vagy felszíni járgányokkal. A körmöcbányai körzetben tipikus és 1564 óta alkalmazott „óriásláda" (3) lófogatú, nagyméretű szállítóeszköz, amellyel az ércet a zúzóműhöz szállították. Ezek több palackban előfordulnak (2. ábra). Az ércelőkészítés túlnyomóan egy zúzóműből áll vízkerékkel, bütykös tengellyel és három nyíllal (az ún. magyar hármas csoport része). Ehhez tartoznak még a víztelenítéshez tartozó berendezések, mosók és ülepítők, kemencék, síkszérek, csatornák és esetleg az amalgámozás eszközei stb. Láthatók még továbbá az olvasztókemencék, kémlész műhelyek, ritkábban kupolás leűző kemencével. Viszonylag gyakoriak az osztályozó berendezések rázott szerekkel és néha aknaépületek. Gyakran előfordulnak a pénzverésre utaló berendezések, feltehetően a Körmöcbányán 1327ben alapított pénzverő, valamint az 1710-ben készített orsós pénzverde mintájára, amelyet 4-6 ember szolgált ki az ún. préshimbával, a többnyire aranyra festett lengőgolyókkal (3. ábra). Számos régi palack legfelső emelete a tanácsüléseket ábrázolja, talán a heti „bányászkonzultációkat" (4. ábra), bánya- vagy kerületi tanácskozást magas rangú bányatisztviselőkkel, a Selmecbányái főkamaragróf, vagy a körmöcbányai, besztercebányai kamaragróf, továbbá a bányabíró jelenlétében. Ezeken kívül látható még, többnyire Körmöcbányán, a hét bányaváros képviselőinek a rájuk testált ügyeket tárgyaló ülése, vagy a bécsi udvar magas rangú személyiségeinek 18. és 19. század eleji látogatásainak ábrázolása. A kis cédulákon lévő számok (pl. a tárgyalóasztalon) valószínűleg a bányák helyrajzi számát tartalmazzák. A bányaülések egyes változatai bányabíróságot is ábrázolnak, mellette egy derest, ahol a vétkest botütéssel büntet-