Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)

BÁNYÁSZPALACKOK AZ EGYKORI OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉRŐL

Gyakran láthatók a fehér-vörös mellett fekete-vörös alakok is (néhány palackban kizárólag ezekbe öltöztetve). Ezt a viseletet - fekete kabát, vörös nadrággal - a cseh ércbányák, mint St. Joachimsthal (Jáchimov), Mies (Stfíbro), Pribram, ill. Kuttenberg (Kutna Horá) vidékén írták le és talán a régi morvaországi Iglau (Jihlava) tájáról származik. Ezekben a körzetekben a korai középkorban a Harz-hegységből, vagy Szászországból települtek be a bányászok, akiknek az utódai közül többen később tovább költöztek Magyarországra. Ritkábban a bányász figuráknál (vájárok) más színkombinációk, például fekete-fehér a fehér-vörös mellett (Néprajzi Múzeum, Bécs, 42497) is előfordulhattak. Mint különlegesség megemlíthető a fehér-vörös, vörös-fehér és fehér-fekete viselet is. (Sopron, 69.292.1.) A bányászhivatalnokok, kohászok, bányafelügyelők a palack alsóbb szintjein nehezen azonosíthatók, legkorábbiak talán a teljesen fekete alakok, ezüstözött gombokkal (bányászzubbony). Egy bányamérőt egy Selmecbányái bányászkártyán 1764-ből fehér kabátban, vörös korcos nadrágban, fehér térdharisnyában, fekete csatos cipőben és zöld bányászkalapban ábrázoltak. Néhány palackban látható ilyen, mérőléccel a kezében. A fentebb említett bányakonzultációkon az asztal körül ülő, parókát viselők többnyire barokkos fekete, vörös, vagy zöld szegélyű díszöltözetet hordanak. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hajdani ércbányáinál az ünnepi ruházatot először nem szabályozták, csak I. Ferdinánd császár 1837-ben kiadott rendelete írta elő a császári és királyi bányászhivatalnokoknak az egységes bányászegyenruhát: fekete kabát, buggyos ujjal, fekete nadrág (a magyar tisztviselőknek jogában állt, hogy szűk, testhezálló nadrágot viseljenek szegéllyel és zsinórral). A német származású hivatalnokok gálaöltözetként szintén fehér nadrágot viselhettek. A fekete egyenruhából terjedt el a 19. század közepén (hasonlóan a Selmecbányái bányászati akadémia viseletéhez) a „hódprém", ill. bányászzubbony az egész Monarchiában. Csak egy 1872-ből származó palackban (Turócszentmárton, 5841) találhatók bányász tisztviselők fekete bányászzubbonyban. Néhány palackban a felső szinten a női alakok népviseletes ruhája (a hét szentséggel összefüggésben, vagy egy néptánccsoportban) tájékoztatást adhat a készítés helyének meghatározásához. Összefoglalva és kissé leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a türelemüvegekben - gyakran egymás mellett - fekete-vörös és fehér-vörös ruházatú bányászok láthatók (mindkét változatban többnyire zöld sapkával). A „német" bányászokra a fekete kabát, a „magyarokra" a fehér kabát és mindig vörös nadrág a jellemző. A BÁNYÁSZPALACKOK ÁSVÁNYAI A készítők csaknem mindig a helyi bányából származó ásványokat építették be a türelemüvegekbe. Gyakori ásványok a következők: kvarc (hegyikristály), galenit, pirit, markazit, kalkopirit, kalcit, dolomit, ritkábban gipsz, barit és ezüstérc.