Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)
BÁNYÁSZPALACKOK AZ EGYKORI OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA TERÜLETÉRŐL
A beépített ásványok fontos utalást adnak a készítés helyére. Például a Bécsi Néprajzi Múzeum (42497) és a soproni brennbergbányai múzeum (57.169.1.) tárgyai a szóban forgó ásványok alapján (jogarkvarc, galenit, kalkopirit, gipsz, barit, argentit...) egyértelműen, mint Selmecbányái palackok azonosíthatók. A szürke csillogó érc, az antimonit, viszont igen jellegzetes Körmöcbányán (6. ábra), vö. dr. G. V. felső-bajorországi gyűjteménye, Néprajzi Ház Ried (8297), Helytörténeti Múzeum Waidhofen az Ybbsnél (966), Alsó-ausztriai Tartományi Múzeum (szám nélkül), Központi Bányászati Múzeum, Sopron (69.295.1.) és más tárgyak. Aranyfényű pirit kristályok, némelykor aranyércek is előfordulnak [„D2" típus, Huber gyűjtemény (310), Központi Bányászati Múzeum, Sopron (69.297.1.)] Általában a régi, 18. századi palackokban dugó nagyságú, szürke ércporral meghintett, fából készült talpazatra helyezik a többnyire fénytelen ásványdarabokat, amelyeket a továbbiakban „ásványtalpazatnak" nevezünk. Ezek mellett többnyire ércet fejtő vájárt illusztráló figura van elhelyezve. A talpazaton gyakran számmal ellátott cédula található. Feltehetően a palack mellé egy jegyzék tartozott, amelyekben az egyes ásványok nevét és származási helyét írták le. A ZÁRÓDUGÓK A palackok lezárását általában felül gombaforma kupakkal ellátott fadugóval végzik, amely mélyen belenyúlik a palackba. A dugót csaknem mindig egy vagy több keresztékkel látják el (7. ábra), amely lehetetlenné teszi a palack kinyitását. Ezeket a „varázszárakat, ördöglakatokat" (csapszeg, ék, szög) gyakran művészien képezték ki. A zárak beépítése különböző módon történhetett: a dugóban tengelyirányú furaton keresztül általában húzózsinórt vezettek, amelynek segítségével a rögzítő kereszttagot behúzták a dugó alsó részén kiképzett tengelybe. A kiálló zsinórdarabok eltávolítása után a lyukat felismerhetetlenné tették, esetleg lepecsételték. Megrongálódott zárakon az ilyen húzózsinórok nyoma felismerhető. VÁLTOZATOK SZERKEZET SZERINT A bányászpalackok emeleteinek padlózatát 4 sarokpillér (támfa, támasz) rögzíti. A többnyire osztott pillérek csaknem mindig négyzetes vagy kör keresztmetszetűek, egyes oszlopok kisebb-nagyobb mértékben kiöblösödnek. Sok tartó faragott vagy kiesztergályozott éles csavarmenetre, ívelt vagy barokk oszlopra emlékeztet, vagy hasonló a csavart csőfelülethez, áttört kettős csavarmenethez. Vannak piramis alakú szakaszok vagy határok. Sok közülük többszínű fa alkatrésszel rendelkezik, néha fehér színező pettyekkel, máshol galenitből, piritbői készült érczúzalékkal vagy -reszelékkel, néha aranyfüsttel bevonva. Az oszlopok különböző változatai, az egyes időszakoknak és készítőknek a jellegzetességei szerint a bányászpalackokat az alábbi típusok szerint lehet osztályozni (8. ábra):
