Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

társaságában. Amikor a vendégek megérkeztek Husztra, javasoltam, hogy a terepszemlét kezdjük kint az építkezések valamelyikén. - Előbb nézzük meg a szálláshelyeket - mondta Lévai. - Rendben van - válaszoltam. Végigmentünk a szálláshelyeken. A kiértékelés rövid volt: a Gellért szállóban sem jobbak a feltételek - hangzott a bölcs és hozzáértő megállapítás a delegáció egyik tagja részéről. Nem méltattam válaszra a megjegyzést. - Menjünk az ebédlőbe - hangzott az újabb kérés.. Huszton saját dolgozóink a város közepén általunk megépített étteremben étkeztek. Úgy gondoltuk, ha majd levonulunk, az éttermet a magyar teljesítés részeként átadjuk a városnak. Az étterem megnyitása után azonnal tapasztaltuk, hogy a helyi lakosság is szerette volna igénybe venni annak szolgáltatásait. Természetes, erre nem volt lehetőség. Ennek ellenére naponta kísérleteztek, hogy bejussanak az étterembe. Kénytelenek voltunk a bejárat elé őrt állítani, aki eltanácsolta a helyi lakosokat. Az illető egy munkás ember volt, aki azonban csak a napi háromszori étkezés ideje alatt teljesített szolgálatot az étterem előtt. Egyébként végezte a beosztásával járó más fizikai munkát. Az illető „ajtónálló" tudott a „magas" vendégek látogatásáról. Udvarias szavak kíséretében engedett utat és tessékelte befelé a vendégeket. Elöl az államtitkár, mögötte a főosztályvezető. - Hát maga mit csinál itt? - kérdezi az államtitkár. - Vigyázok, hogy a magyar dolgozókon kívül más ne mehessen be hangzott a válasz. Előbbre léptem, és kiegészítettem a választ, megmagyarázva az őrállás szükségességét. - Ne azt kérdezd Juhász elvtárs, hogy mi a feladata, hanem inkább azt, hogy mennyi a fizetése. Biztos többet keres, mint én főosztályvezetőként a NIM-ben - mondja Lévai Tamás. - Igazad van Lévai elvtárs - válaszoltam a meglepett kreolbőrü munkásember helyett-, biztosan többet keres. De van egy ajánlatom; elintézem neked, hogy kikerülj te is „kidobó legénynek" ide Husztra. A 190-es magasságoddal és 130 kilóddal, ha ideállnál, nem igen próbálkoznának a helyi lakosok a látogatással. Válaszra sem méltatta epés megjegyzésemet, de még csak el sem pirult.