Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

Az a megízlelt közös akarat feltölti-e itthon a mocsarat? Higgyük: sokaknak adott újra példát a közösség képére komponált telep - s majd ahhoz méri otthonát, hol úgy él, alkot, kormányozza sorsát. 13. Hol úgy él, alkot, kormányozza sorsát, hogy létrehozza bölcs szabályait: 1. jobb munkára hiába lazsnakolják szóval a munkást, duma nem segít; 2. fizesd meg méltón: majd úgy végzi dolgát (a családot nem tartja el senki); 3. mellék-melók erejét ne rabolják; 4. kotródjon, aki kárunkra lazít; 5. vésse agyába a kinti: a társak a hátországban készenlétben állnak cserélni, hogyha valaki lelép! Ment hát a munka - ki pótolhatatlan? -, Küzdött a hóban, kötésig latyakban A bennlakó, mint itthon illenék. 14. A bennlakó, mint itthon illenék, megtérve ugyan tartja-e a mércét, vagy bűvkörükbe vonják a herék, s ügyeskedéssel fiaztatja pénzét?