Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

Lehet, erős lesz, lehet, hogy elég. Ám láttam kint a gyermek büszkeségét, amint apjához igazítva léptét, bandukoltak az újkori mesék kék-ezüst-narancs kompresszor-csodái alatt, láttam az atyát magyarázni: az ő munkája ez a műremek! - A cső, meglehet, régen összeroppan, de a legenda él az utódokban, nemcsak a nagyság, szám-csodák, LEG-ek 15. NEMCSAK A NAGYSÁG, SZÁM-CSODÁK, LEG-EK, KEZES BETON, AZ ACSARKODÓ TÉLBEN, LÁBRA KELT DOMBOK, MOCSARAK TÜNTÉBEN A NAGY KALANDRA ÉPÜLT KÉPZETEK, A VATTA-PÁRÁT MAJSZOLÓ HEGYEK, A KÁRPÁTOK KARÉJA NAPSÜTÉSBEN MONDATJÁK MÁSFÉL ESZTENDJE VÉLEM, HOGY OTTHONOMBÓL MOST HAZAMEGYEK! HANEM A FÉRFIMUNKA, AZ A MÉRCE, MITŐL A MÜ MÉLTÓ A BÜSZKESÉGRE, MITŐL PUCOLTAK VISSZA A HENYÉK. ÉS AZ A FÉSZEK, A TELEPNYI ORSZÁG, HOL ÚGY ÉL, ALKOT, KORMÁNYOZZA SORSÁT A BENNLAKÓ, MINT ITTHON ILLENÉK! 1979