Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

VISSZATEKINTÉS

kompenzál. Ebben az esetben részvételünk az orenburgi gázvezeték megvalósításában teljesen áttevődött volna a külkereskedelmi vezetés hatáskörébe. Ez az elképzelés a szovjet fél álláspontja miatt hiúsult meg, amely csak a vonali rész építését vállalta el, azt is kemény feltételekkel. Azzal, hogy a gázvezeték vonali részének építése a szovjet építők feladatává vált, a magyar ipar részvétele és szerçpe a vállalkozásban jelentősen csökkent, ugyanakkor nagymértékben felértékelte a külkereskedelem fontosságát és ezzel a lépéssel üzletté minősítette (sőt visszaminősítette) a többek számára kiugrási lehetőséget biztosító nemzetközi vállalkozást. Megérteni talán lehet, feltétlenül egyetérteni viszont semmiképpen nem lehet a külkereskedelmi klikk eljárásával. Tárgyalásokat kezdeni e témában a szovjetekkel az ipar szakembereinek a kizárásával nemcsak tisztességtelen eljárás volt, hanem kizárta annak lehetőségét is, hogy a szakmai ismeretekkel rendelkezők bevonásával minél jobb feltételeket lehessen elérni a csővezetéki rész építésének „eladásánál." Ennek igazolásaként csak egyetlen egy dolgot említek, amellyel bizonyítható a szakszerűtlen tárgyalás. Részünkre egyik nagyon hátrányos feltételt szó nélküli elfogadták. 45 millió US dollár értékben vásároltunk a szovjeteknek olyan mennyiségben és minőségben a csővezeték építésnél használatos munkagépeket, amelyek nem 600 kilométer csővezeték két év alatti megépítésére voltak elegendők, hanem amelyeket a magyar ipar legalább 20 éven keresztül tudott volna külföldi vállalkozásokon eredményesen használni. Az viszont már egyenesen becstelen eljárás volt, hogy a csővezetéki rész építésének átadását minden fórumon azzal indokolták, hogy a magyar szakemberek véleménye szerint mi magyarok nem voltunk képesek a vonali rész megépítésére. Derék külkereskedőink ezt hangoztatták akkor, amikor az egész akciót titokban, az ipar szakemberei véleményének megkérdezése nélkül folytatták le, és csak a szovjetekkel történt megegyezés után hozták nyilvánosságra a megállapodást, mint tényt, amelyen már nem lehetett változtatni. Egy, az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottsága részére készített előterjesztésből idézek: „A konkrét építési feladataink alakulásában szerepet játszott az a körülmény is, hogy a csővezeték vonali részének megépítésére - szakembereink akkori álláspontja szerint - nem voltunk technoló-