Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

AZ ÉPÍTÉS MENETE

betonalapot kellett építeni. Miután minden előkészület megtörtént a betonozásra, a következő napra tervezett munka a mínusz 20 fokos hideg beköszönte miatt elmaradt. Magyarországon akkor már mínusz 5 fok esetén beszüntették a munkát, az embereket fagyszabadságra küldték. Erről ott és akkor szó sem lehetett. A kivitelezést végző vállalat helyi illetékesei minden siránkozás és panaszkodás helyett a munkaterület fölé építettek egy sátrat, amelyet hőlégbefüvókkal elfogadható szintre felfütöttek és folytatták a munkát. Éppen ekkor hívott fel Budapestről a munkát végző vállalat vezérigazgatója, aki nálam rendszeresen szokott érdeklődni kitelepített részlegük munkájával, emberei magatartásával kapcsolatban. - Mi újság van arra felétek, milyen az időjárás? - kérdezte. - Semmi különös újság nincs. Az időjárást illetően pedig szikrázó napsütés és mínusz 20 fok körüli a hőmérséklet - válaszoltam. - És mit csinálnak az embereim - emelte fel a hangját, - Betonozzák a víztorony alapját. - Abban a hidegben - az lehetetlen. - Pedig ez igaz, ha nem hiszed gyere ki és győződj meg róla. Pár nap múlva ki is jött és meggyőződött az általam mondottakról. Nem volt abban semmi különös. Most utólag is úgy tűnik, hogy a vezetők széles körében és rajtuk keresztül a dolgozók jelentős részében sikerült egyfajta felelősségérzetet ébreszteni. Próbáltuk elhitetni, hogy nem szabad, hogy éppen a magyarok késlekedése miatt ne lehessen időben elindítani a gáztávvezetéket. Persze tagadhatatlan volt - amit nem győzök elégszer hangsúlyozni -, hogy a magas bérezés árnyékában volt erkölcsi alap a maximumot megkövetelni, a gyakran nehéz körülményeket elviseltetni. Amikor már nem volt mivel érvelni és buzdítani, a humor eszközéhez nyúltunk, előrebocsátva azt, hogy ezen a munkán a humort is komolyan kell venni. Meghonosítottuk a magyar olajiparból kicsempészett jelszót, amelynek története állítólag a következő. Régen - valahol a zalai dombok között - az egyik mélyfúráson elrendelték az iszapszivattyúkban a dugattyúk cseréjét. Az egyik hengernél sehogy sem sikerült a gumidugattyút a hengerbe beerőszakolni, ami miatt elhúzódott az egész müvelet. Amikor a főfürómester nem válogatva a kifejezésekben, méltatlankodott, az egyik fúrómunkás a következő módon próbált védekezni. (Megkísérlem a nyomdafestéket eltűrő módon idézni a kurta párbeszédet.)