Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

AZ ÉPÍTÉS MENETE

- Főnök! Nem tehetünk róla, de az egyik dugattyú sehogy sem megy be a hengerbe. - Mi az, hogy nem megy be - hangzott a főfürómester kemény válasza. Vagy a hímvessző törik, vagy vagina szakad, de annak oda be kell menni. Ez a tréfás megjegyzés hamar ismertté vált az építkezésen. Ha valaki panaszkodni próbált, akadályokra hivatkozott, máris idéztük az egykori zalai főfürómester aranymondását. A tél beállta részben könnyített, részben nehezített a munkakörülményeken. Javított a helyzeten az, hogy eltűnt a nagy sár. Az újabb nehézségeket a behavazott síkos utak jelentették, amit a Kárpátok körülményei tovább fokoztak. A jégtől és az utakon letaposott megfagyott hótól síkos utak felszórása, csúszásmentesítése - mint fogalom - ismeretlen volt az akkori Szovjetunióban. Az utakról a hó letakarításához is csak akkor fogtak hozzá, ha a hirtelen leesett sok hó miatt a közlekedés már teljesen leállt. Egyébként engedték, hogy az autók keményre tapossák az úttestre hullott havat, helyettesítve ezzel a sok helyen hiányzó kemény burkolatot. A hosszantartó kiküldetésben a helyszínen dolgozó gépkocsivezetők viszonylag hamar megtanultak és hozzászoktak síkos útviszonyok mellett gépkocsit vezetni. Jóval több gond jelentkezett azoknál a gépkocsivezetőknél, akik esetenként érkeztek ki a területre, elsősorban azokkal a kamionokkal, amelyek rendszeresen szállították az építéshez szükséges anyagokat és berendezéseket. Az első télen, alig hogy leesett a hó a Kárpátokban a tapasztalatlan magyar gépkocsivezetők - anélkül, hogy leszóltuk vagy lebecsültük volna képességeiket - el kell ismerni, hogy komoly fennakadásokat okoztak a közlekedésben, elakadva, keresztbefordulva, eltorlaszolva az utakat. Nem nyugodhattunk bele a kialakult helyzetbe. Mivel mástól (helyi szervektől) nem számíthattunk semmiféle segítségre, magunknak kellett megtenni a szükséges intézkedéseket. Megszerveztük a téli hegyi mentőszolgálatot. A Kárpátok mindkét oldalára, oda ahol azt már a hegyi körülmények indokolták, műszaki mentőszolgálatot telepítettünk, felszerelve azokat nagyteljesítményű, minden körülmények között közlekedni tudó vontató eszközökkel. Ezek a vontatók menetrendszerűen indultak egymással szembe a két bázisról, és útközben vonóhorogra vették az elakadt és nehezen mozgó kamionokat. Ez persze azt is igényelte, hogy a