Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

A MUNKAVÉGZÉS EMBERI FELTÉTELEI ÉS KÖRÜLMÉNYEI

szappant. Egy rubelért ajánlotta darabját, amikor az eszpresszónkban 35 kopek volt egy üveg borsodi világos. Nem fedve fel kilétemet, oroszul köszöntem meg honfitársam ajánlatát, aki azután folytatta körútját a fod­rászüzletben tartózkodók között, nem eredménytelenül. Egyik alkalommal a bogorodcsáni lakótáborunkban sétálva ellenőriztem a rendet és a tisztaságot, amikor helikopter jelent meg a telep fölött. Száma alapján hamar felismertem, hogy azok egyike, amelyeket mi is szoktunk bérelni, ha sürgősen kellett valahova eljutni. A gép tett egy kört a telep fölött, majd elkezdte a leereszkedést. Ahogy láttam, éppen az orvosi rendelő és fektető épülete melletti kis szük helyet választotta ki a földetérés helyéül. - Biztos beteget hozott - mondtam a mellettem tartózkodó telepveze­tőnek. Szerencsére tévedtem. A helikopterben egyedül Vászja, a pilóta tartóz­kodott - akit egyébként jól ismertem -, ő lépett ki az elcsendesedett gép­madárból. - Mi baj van Vászja? - érdeklődtem kíváncsian. - Nincs semmi baj - válaszolta a tőle megszokott mosollyal. - Miért kellett itt a telepen belül leszállni, amikor ott van a kerítésen kívül az út másik oldalán a kijelölt leszállóhely? - Ott szoktam leszállni, de legutóbb a bejáratnál tartózkodó őr nem engedett be, pedig csak egy kis Coca-Colát akartam beszerezni a csalá­domnak. Most is csak a presszóba akarok bejutni, gondoltam ide nem jön utánam senki - indokolta tettét minden zavartság nélkül a derék pi­lóta. - Megértelek, de legközelebb szólj a telepvezetőnek, vagy akár nekem, de ne ijesztgess és veszélyeztess senkit ezzel a monstrummal itt a ba­rakkok között - próbáltam kissé dorgáló, de azért baráti hangnemben rábírni, hogy legközelebb más módját válassza a beszerzésnek. A saját dolgozóink részére rendszeresen értékesített áruk kiáramlását minden eszközzel igyekeztünk megakadályozni, hisz azokat a már említett veszteséggel tudtuk csak biztosítani dolgozóink részére. Teljesen meg­akadályozni soha nem tudtuk. Kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy a velünk szoros munkakapcsolatban lévő szovjetek velünk azonos felté­telekkel korlátozott mértékben hozzájuthassanak magyar árucikkekhez. Ez sem volt elhanyagolható.

Next

/
Thumbnails
Contents