Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
FELVONULÁS, KEZDÉS
alaposan át kellett gondolni az óriási anyagmennyiség - azon belül a nagyméretű házgyári elemek, blokkok, panelek - mozgatásának és szállításának módját. A közúti szállítás a Kárpátokon keresztül szóba sem jöhetett. Maradt a vasúti szállítás, amelynél gondolni kellett arra, hogy a két ország vasútvonalain különböző a vágányok nyomtávja. Döntésünknek megfelelően zömében a miskolci házgyárban gyártott elemek közúton érkeztek a szovjet-magyar határhoz közel eső, de még magyar területen lévő Mándokig, ameddig ki volt építve a szovjet szélesvágányú vasútvonal. Mándokon speciális irányvonatokra rakva érkeztek az anyagok az építés helyéhez legközelebb levő kirakodó állomásokra. Innen ugyancsak közúton kerültek a felhasználás helyére. Mándokon a berakodó, továbbá szovjet területen a kirakodó állomásokon átmeneti tároló telepeket is ki kellett alakítani., felszerelve azokat emelő gépekkel és olyan állványrendszerekkel, amelyek szükségesek voltak a panelek szakszerű tárolásához. A szovjet vasutak irány vonatainak vagonjait eredeti formában az elemek szállításához felhasználni nem lehetett. Azokat is fel kellett szerelni olyan fémszerkezetből készített állványokkal, amelyekhez az elemeket megfelelően rögzíteni lehetett, hogy el lehessen kerülni az elemek sérülését és szennyeződését. Nem kis gondot okozott a Szovjetunióban beszerzett anyagok helyszínre szállítása sem, mivel azok többségét nekünk szokatlanul nagy távolságról kellett elszállítani. Az építési homokot a magyar határ közelében található homokbányából tudtuk csak beszerezni, amely az építés legtávolabbi pontjától légvonalban is 450 km-re volt, közben a Kárpátokkal. Ráadásul a kiépített vasútvonal nem a gázvezeték mentén húzódott, hanem azt nagy ívben délről kerülte meg, így a szállítási útvonal hossza meghaladta a 600 km-t. A vasbeton elemek gyártását nem tudtuk közelebb elhelyezni, csak Kisinyovban, amely a Moldáv Szovjet Köztársaság fővárosa volt. A vasúti szállítás távolsága itt is közel 700 km. Az építéshez szükséges követ egyik esetben 40, a másik esetben 70 km-ről szállítottuk saját tehergépkocsijainkkal. Csak Huszton volt némi szerencsénk, ahol 20 km-en belül tudtunk hozzájutni a kőhöz. Az anyagok, gépek és berendezések helyszínre szállításának volt még egy nem kevésbé fontos kérdése. A kirakodó állomásokra érkező gépeket