Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

Későbbiek folyamán, amikor mi magyarok kellett, hogy szervezzünk ilyen jellegű összejövetelt, nem egyszer kerültem én is olyan helyzetbe, amikor nekem kellett a levezető tamada szerepét betöltenem. Kezdetben ugyan sokat ügyetlenkedtem, később azonban eljutottam egy közepes amatőr szintre, profivá soha nem tudtam válni. Az első kiutazás és terepszemle alkalmával tehát hamar megtapasztaltuk, hogy egyebek mellett mi minden vár ránk a munka várhatóan 5 éves tartama alatt. A mintegy tíz napos ismerkedés többi helyszínein a husztihoz hasonló programot bonyolítottunk le. A munka tartalma, jellege és körítése semmit sem változott. Az előző házigazdáink elkísértek a következő járás vagy megye határához, ahol átadtak, az ott már bennünket váró új házigazdáknak. Természetes, hogy az „átadás-átvétel" aktusához hozzátartozott a természet lágy ölén hirtelenjében megszervezett piknikszerű programocska, kellő mennyiségű vodkával vagy konyakkal megszentelve a búcsúztatás és fogadtatás tényét. A felderítést végző csoport végül is jó benyomásokkal tért vissza. Többé-kevésbé megnyugodva vettük tudomásul, hogy az első kiutazó csoportok életfeltételeihez és munkakezdéséhez a minimálisan szükséges feltételek adottak lesznek. Mind a három megépítendő kompreszszorállomás közelében és Ivano Frankovszkban, ahol az építést irányító főigazgatóság helyét kijelölték, a minimálisan szükséges mennyiségben rendelkezésünkre bocsátottak olyan helyiségeket, ahol az elhelyezést és a szükséges szolgáltatásokat biztosítani lehetett az első kiutazók részére. Visszaindulás előtti napon történt még egy említésre méltó esemény, amely első hallásra is és később is elgondolkodtatott. Egy szovjet-magyar szük körű megbeszélést követően félrehívott Kapisevszkij a fővállalkozó Szojuzintergázsztroj helyi igazgatóságának főmérnöke (az akkori szovjet szervezeteknél és vállalatoknál a főmérnök a mindenkori igazgató első helyettese volt) és bizalmas stílusban a következőket mondta. Ö még ugyan nem járt Magyarországon, de tudja, hogy nálunk elsősorban a fiatalok nem ritkán úgy öltözködnek és viselkednek, ahogy az a Szovjetunióban nem szokás és nem megengedett. - Mire gondol konkrétan? - kérdeztem őt bizonyára meglepő hangon és stílusban.