Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

koll szerinti sorrendben. A pohárköszöntők szinte mindegyike megtöltve politikai tartalommal, amely indult a legfelsőbb pártszervektől, azok vezetőitől, megérkezve a helyi hatalmasságokhoz. Éltettünk mi mindent és mindenkit - politikát, barátságot, gazdasági sikereket, szovjet és magyar párt és tanácsi vezetőket, szülőket, feleségeket, gyerekeket, unokákat és így tovább. Kimondatlan elvárás volt, hogy minden egyes alkalommal fenékig kellett üríteni poharainkat. Az elfogadott ital csak a tömény lehetett - vodka, konyak - borral, sörrel pohárköszöntőt mondani vagy elfogadni nem illett, sértésnek is tekinthették. Részemre volt ebben valami tetszőnek és kedvesnek tűnő mozzanat is. Összességében azonban a politikának és barátságnak alkohollal öntözött elegye, a mérhetetlenül sok alkohol fogyasztása, a szinte kötelező mértéktelen ivászat számomra inkább idegen és nehezen tolerálható volt. Már az első alkalommal az az érzésem támadt, hogy ez így folytatódik máshol is és máskor is. Nem tévedtem. Az ilyen jellegű rendezvények rendszeresek és gyakoriak voltak, mindig kötődtek valamilyen más hivatalos eseményhez, amelyeket elkerülni, amelyből kimaradni több mint etikai vétségnek számított. Tetszett, nem tetszett, el kellett fogadnom, úgy kellett tekintenem, hogy beosztásommal együtt jár, sőt munkakörömhöz tartozik. Nem csak el kellett fogadnom és meg kellett szoknom, hanem meg kellett ismernem és be kellett tartanom ezek protokolláris jellegét és annak tartalmát. Kínosan kellett ügyelnem arra, hogy az íratlan szabályokat szigorúan betartsam és munkatársaimmal, vezető társaimmal is betartassam. Feleki Kamill tv-sorozata alapján fogalmazva tudnom illett, hogy mi illett. Minden ilyen rendezvénynek megvolt az elnöklő, levezető személye (oroszul támadd), amely természetesen ranghoz, beosztáshoz kötődött. Ő határozta meg, hogy az asztalnál ki hol foglalhat helyet, mikor, milyen sorrendben, ki után kaphatott szót, mondhatott pohárköszöntőt, ami egyben a jelenlévők rangsorolását is jelentette. Az elnöklő részéről - orosz kifejezéssel élve - a „tószt"-ra való felkéréskor nem ritkán még az is elhangzott, hogy miről szóljon a pohárköszöntő. Általában a jelenlévők mindegyike megkapta a lehetőséget, hogy kísérő szöveget mondjon a következő pohár kiürítéséhez, amit nem illett és nem volt szabad visszautasítani.