Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

FELKÉSZÜLÉS

si, járási párt és közigazgatás vezetőivel, majd rátértünk a legfontosabb kérdések megtárgyalására. Tisztáztuk, hogy a város milyen lehetőségeket biztosít az elsőként kiérkező csoportok elhelyezésére és étkeztetésére mindaddig, amíg saját magunk megteremtjük dolgozóink elszállásolásának és ellátásának minden feltételét. Megtekintettük a tervben foglalt végleges, illetve a felvonulási létesítmények (ipari bázis, ideiglenes lakóbázis, vasúti kirakodó) részére kijelölt helyeket. Meglepett bennünket, hogy a helyi vezetők mindenben rendkívül készségesek, segítőkészek voltak. Maximális mértékben igyekeztek kéréseinket teljesíteni, annak ellenére, hogy lehetőségeik igen korlátozottak voltak. Csak az idő haladtával értettük meg, hogy mi a magyarázata a nagy segíteni akarásnak. Erről azonban majd később. Első pillanattól tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag minden kérdésben a helyi pártszervezet első számú vezetőjének az álláspontja és döntése volt a mérvadó. A helyi tanácsok mindig, mindenhol másodrangú szerepet töltöttek be a tárgyalásokon. Más szóval, mindig az történt, amit az illetékes pártszervezet vezetője jónak látott és nem másképp. Ennek a felismerése, majd szem előtt tartása fontos volt az építés teljes időtartama alatt, mert ha bármikor, bármit, el kellett intézni, azonnal az illetékes pártvezetőhöz fordultunk. A huszti látogatás után igyekeztünk tovább. A találkozásnak és egymás kölcsönös megismerésének azonban volt még egy eseménye. Elutazásunk előtti estén baráti vacsorára hívtak meg bennünket, egy a várostól nem messze lévő vadászházba. Mindenki ünnepélyesen felöltözve, fegyelmezett, de közvetlen baráti hangulatban készült a közös vacsorára. Bőségesen terített asztal, hideg-meleg előételek, több fogásos vacsora és az italoknak a környéken minden fellelhető fajtája. Tanulmányim és munkám során a korábbi években sokszor jártam a Szovjetunióban, különböző városokban, vidéken, olaj- és gázmezőkön, részese voltam különböző hivatalos és baráti összejöveteleknek. Volt tehát némi ismeretem és tapasztalatom hasonló alkalmakat illetően. Ez alkalommal azonban, a hivatalos, de mégis baráti összejövetelnek egy olyan liturgikusnak tűnő eseményét éltem át, ami még nekem is meglepő és mondhatom, hogy szokatlan is volt. A járási pártbizottság első titkárának pohárköszöntőjével indult az est. Pár falat elfogyasztása után újabb és újabb pohárköszöntő, szigorú proto-