Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
ELŐZMÉNYEK
Bulgária, Német Demokratikus Köztársaság (NDK), Lengyelország, Csehszlovákia részéről felszólalók pozitívan reagáltak Koszígin felvetésére, és felszólalásukban kifejezték részvételi szándékukat egy közös beruházásban. Fock Jenő magyar miniszterelnök felszólalásában ugyan megjegyezte, hogy Magyarország szükségesnek tartja az olaj-, gáz-, és vegyipari termékeket szállító vezetékrendszerek gyors építésének megoldását, de nem reagált az orenburgi vezeték építésével kapcsolatos szovjet felvetésre. Végül az ülésszak egyebek között határozatot hozott arról, hogy a Szovjetunió által kidolgozandó javaslatok alapján a KGST Együttműködési Bizottsága megszervezi a Szovjetunióból az európai szocialista országokba vezető gáz- és olajvezetékek közös létesítésével kapcsolatos kérdések előkészítését. Az Orenburg-Szovjetunió nyugati határa között létesítendő gáztávvezeték közös megépítésére vonatkozó Általános Egyezmény 1974. június 21-én Szófiában került aláírásra. A megállapodás értelmében, az együttműködésben résztvevő országok; Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK közösen építik meg a gázvezetéket, amely az Európa-Ázsia határánál Orenburg városának térségében elhelyezkedő földgázmezőtől indul és Ungvár közelében éri el a nyugati határt. Az egyezményt aláíró országok a részvétel formáját illetően, egy kivétellel egységes módon vállaltak részt a beruházásban. Az összesen 2750 km hosszú vezetéket, értékben öt egyenlő szakaszra osztották és minden ország vállalta egyegy szakasz finanszírozását és megépítését. Kivételt képezett Románia, amely csak arra vállalkozott, hogy részt vállal az orenburgi gázmező termelőrendszerének finanszírozásában, nem vállalva gép- és anyagszállítást, továbbá építési, kivitelezési munkát. A románok eltérő részvétele az együttműködésben, egyenes következménye volt Románia KGST-n belül akkor folytatott különutas politikájának. Az egyezmény rögzítette, hogy a Szovjetunió ellenszolgáltatásként az építésben résztvevő országok mindegyikének 20 éven keresztül évente 2,8 milliárd köbméter gázt fog szállítani, amelynek egy részével kompenzálja az országok befektetését, a többit pedig külön kereskedelmi egyezmény keretén belül adja át. A románok részesedése évi 1,5 milliárd köbméter földgáz volt.