Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ELŐZMÉNYEK

Az Altalános egyezmény, amely az együttműködés általános elveit és feltételeit tartalmazta, rendelkezett egy sor két- és többoldalú egyezmény megkötésére vonatkozóan is, amelyek már a közös vállalkozás konkrét feltételeit, a felek kötelezettségeit és jogait kellett, hogy tartalmazzák. A szovjet szakemberek körültekintően, saját szempontjaiknak megfelelően fogalmazták meg az egyéb egyezmény tervezeteket. Azokat rendszerint jelentős késéssel, általában röviddel a tervezett aláírási időpont előtt adták át. Ez a helyzet nem tette lehetővé, hogy a szakmai körök kifejthessék véleményüket. Mindössze az Országos Tervhivatal, vagy más érdekelt szaktárca néhány illetékese nyert betekintést a tervezetbe. A kellő alaposság és körültekintés nélkül, a pénzügyi, gazdasági és műszaki szakértők véleményének hiányában sebtében aláirt egyezmények a későbbiekben a viták egész sorát, okozta. Az egyezmény mondanivalója, értelmezése és részletes tartalma szélesebb körben az építés megkezdése után vált ismertté, ezért gyakran alakultak ki viták, egyrészt a magyar-szovjet tárgyalások és egyeztetések során, másrészt a magyar szakmai, vezetői körökben. Különösen nagy problémát okozott a magánjogi szerződés a szovjet fővállalkozó Szojuzintergázsztroj és a magyar alvállalkozó Petrolber között, amelyet csak jóval az építési munkák megkezdése után írtak alá. Ez a körülmény elsősorban a helyszínen dolgozó vezetők munkáját nehezítette, akik sorozatosan kerültek kényszerhelyzetbe, amikor az építési és szerelési munkák során keresni kellett a részünkre megfelelőbb, egyszerűbb és olcsóbb megoldásokat. A legtöbb gondot az egyezmény legfontosabb alapelve jelentette, amely szerint minden résztvevő országnak a saját szakaszát saját erővel, saját eszközökkel, kulcsrakész állapotra kellett elkészítenie. Ez a megfogalmazás lényegé-ben azt jelentette; hogy tessék, itt vannak a tervek, itt és itt kell a létesít-ményeket megépíteni, a meghatározott határidőre mindent üzembe kell helyezni, a kezelő személyzetet be kell tanítani, és ha mindez rendben van, akkor hívhatjuk a Szovjet Állami Bizottságot, amely átveszi tőlünk a kész rendszert. A feladat ezzel lesz befejezettnek tekinthető. Ennek az alapelvnek a betartásához szigorúan ragaszkodtak, így volt ez annak el-lenére, hogy a munka során - elsősorban a fokozatosan kiépített jó emberi kapcsolatoknak köszönhetően - sok nehéz probléma megoldásához hely-ben, építés közben a szovjet szakemberekkel együtt találtuk meg szám-talan, ebből az elvből fakadó probléma megoldásának