Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

Az összedőlt jurta Nyergeljétek lovam! Készítsétek útra! Addig visszanézek az elárvult múltra. Hej de rég is jöttem ide Hunniába, De úgy érzem az idő nem telt el hiába. Jártam Zala dombján, Alföld televényén, Kiépített úton, rissz-rossz dűlőn, mezsgyén: Kergettem a földgázt, kőolajat, CO-t Hébe-korba éltem, s ittam egy kis vinkót. Szép e nomád élet, jár, kel, lát az ember, Csak kissé fárasztó, meg kén' állni egyszer. Nyugodtan felhúzni otthon a papucsot S tévé előtt nézni a Fradit - a nagyot! Mert örök e szerelem, folyton ég a lángja Most, hogy a csapatom megtér otthonába. Biztosan megnyeri a magyar bajnokságot, Ezt jósolja minden etelközi látnók. De vissza a munkához, a meló nem játék, Vár rám a hét vezér, új szerződést láték. Nyersen kidolgozva, azt kell parafálni, Eljövendőnk tervét szépen kimunkálni. Időközben nőttünk, kihíztuk Hunniát, Gyepüinkön túlról kell hozni a naftát. Kacsingatunk jobbra, markolászunk balra, Kunyerálni járunk a szép ősi honba. Van ott anyag bőven, csak nincs aki hozza, Ritka a karaván, a tömlő sem futja. Megköpöm a markom, kell a régi virtus, Hisz a csőépítés nem egy bolha cirkusz.