Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ORENBURG HORDALÉK A

Réz Kata, hogy írói képességeit is bemutassa „munkálkodásának, kutatásainak" eredményeit „Orenburg-Tengiz. Magyarok a halálzónában" címmel külön könyvben is „feldolgozta", és a Tengiz-Orenburg Alapítvány gondozásában kiadta. A ponyvairodalom színvonalát messze alulmúló formedvényt potom 150 forintért bárki megvásárolhatta, így aztán szép kis haszonnal járhatott irodalmi próbálkozása. Az már csak természetes, hogy a különböző kiadványokban korábban már fellelhető példátlan hazugságokat és képtelen állításokat tovább fokozva próbálta minél több olvasó szörnyülködését, no meg a forintjait elnyerni. A könyv Tengizről szóló részében megnevez és súlyos vádakkal illet három személyt, akik közül Domboróczki Attila és Német László velem együtt dolgozott a gázvezeték építésen is, becsületsértés miatt beperelték Réz Katát. A pert megnyerték, de mielőtt jogerőre emelkedett volna az ítélet a felperesek visszavonták keresetüket. Ennek előzménye és oka a következő volt. A Mai Nap részéről felkeresték Szakáll Zoltánt, a VEGYÉPSZER újonnan kinevezett vezérigazgatóját - aki egyébként szintén dolgozott a gázvezeték-építésen (a VEGYÉPSZER volt a magyar fővállalkozó nemcsak az orenburgi gázvezeték építésen, hanem Tengizben is), és kérték, hogy beszélje rá a felpereseket keresetük visszavonására. Egyben megígérték, hogy Réz Kata többé nem foglalkozhat a témával. A felperesek ezt megtették. Indokaikat nem ismerem, de nem is lényeges. A különböző napilapokban, folyóiratokban és Réz Kata könyvében fellelhető állításokat sorról-sorra, tételről tételre lehetne cáfolni. Értelmetlennek tartom ezt e helyen megtenni. Úgy vélem egy kicsit is tárgyilagos szemlélettel rendelkező olvasó maga is nevetségesnek és képtelenségnek tart számos állítást, felfedezi az egymásnak ellentmondó dolgokat. Őrültségnek, a fantázia szüleményének tart jó néhány a riportokban elhangzott, és a könyvben leírt állítást. Viszont a meglepő az, hogy néhány újságíró, riporter, egy-két primitív ember (a sértés legkisebb szándéka nélkül használom a primitív jelzőt) tudatlan vagy tudatos hazugságát a szemtanú megdönthetetlen állításának rangjára emeli, és tényként állítva tárja az olvasó elé. Még inkább meglepő és érthetetlen, hogy műsorszerkesztő, vagy más, a sajtó, rádió, televízió felelős beosztású dolgozói, egészen a főszerkesztőkig nem tartották szükségesnek, hogy más - köztük hiteles - személyek véleményét is kikérjék. Elképesztő, hogy mindennemű kontrollt mellőzve útjára engedtek