Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

ORENBURG HORDALÉK A

egy ilyen félrevezető sorozatot. Egy egész ország közvéleményét félrevezető rágalomhadjáratnak adtak zöldjelzést. Nekem különösen a 168 óra és személyesen Mester Ákos magatartása okozott csalódást, mivel ezt a hetilapot és személyesen a főszerkesztőt hitelesnek, tárgyilagosnak ismertem korábban is és később is, napjainkban ugyancsak. Kár volt ezt az én minősítésem szerint szégyenfoltot később nem letörölni. Igen! Sem akkor, sem most nem tudtam és nem tudom másnak minősíteni, mint politikai célú rágalomhadjáratnak - na meg nem kis haszonszerző lehetőségnek - tekinteni a rendszerváltás után néhány hónappal beindított mozgalmat. Úgy látszik újságírók, riporterek és környezetük köztük még orvos is - piros pontokat gyűjtögetve, ezt tartották a politikai tőkekovácsolás leggyorsabb és legeredményesebb módjának. Mert, hogy ez rágalomhadjárat volt a javából, azt a következők igazolják. Széleskörű vizsgálat 24 millió forintért Idézet következik Réz Kata: Orenburg-Tengiz című könyvéből (I. fejezet, 9-10 oldal). „1990. május 26. Ma a Jurta Színházban találkozón jöttünk össze mi, az 1975—79 között a Szovjetunióban, az orenburgi gázvezeték építésén munkát végző magyar állampolgárok. Közös akarással kijelentjük: Egyre nagyobb a bizonyosság, hogy sugár- és kémiailag fertőzött területen végeztettek velünk munkát - minden különösebb védő- és óvintézkedés nélkül. Mi vagyunk Orenburg afgánjai, azóta több mint száz a rákos daganatban elpusztult munkatársunk. Többségünk ... leszázalékolt vagy rokkant. Ez nem a véletlen műve. Súlyos a felelősségük azoknak a volt állami, párt- és vállalatvezetőknek, akik elvállalták az orenburgi építkezést. Még súlyosabb az a mai vállalati közöny és a bűnös elhallgatás, amely tagadni kívánja a történteket: minden dolgozó fertőzött, potenciálisan halálra van ítélve.