Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
ORENBURG HORDALÉK A
Ismét a Népszabadság jóvoltából tudtam meg. hogy a lőrinci Liget filmszínházba invitálják azokat, akik vagy az orenburgi gázvezeték építésen, vagy Tengizben dolgoztak. Elmentem. Úgy érzékeltem, a Mai Nap című bulvárlap szervezte az összejövetelt. Néhány százan gyűltek össze. A színpadon elhelyezett asztal mögött ötenhatan foglaltak helyet, Réz Kata a teremben fel-alá mászkálva próbálta a saját szája íze szerint szervezni az eseményeket. Úgy emlékszem a színpadon helyet foglaló Mai Nap főszerkesztője nyitotta meg az összejövetelt, majd az ugyancsak a színpadon ülő - általam ismeretlen orvos - emelkedett szólásra. Nagyon óvatosan fogalmazva kezdte mondanivalóját. Rövidesen rátért a lényegre, és azt kezdte fejtegetni, hogy az eddigi vizsgálatok és a helyszíni tapasztalatok egyelőre nem támasztják alá a panaszokat. A teremben ülők egy része hangos nemtetszéssel reagált az elhangzottakra. Réz Kata, lentről a színpadon tartózkodók felé címezve közbeszólt - bekiabálva -, hogy a dolgozóknak egészen más a véleményük. Óriási helyeslés fogadta Réz Kata beszólását, aki önkényesen felszólította egyik, nyilván általa ismert személyt, mondja el ő a tapasztalatait. Mondanivalójának tartalma és színvonala hasonló volt a riportcikkekben észleltekhez. A színpadról szóló orvos kevés sikerrel ugyan, de próbálta folytatni mondanivalóját. Fogalmazási készségem nem elegendő ahhoz, hogy pontosan, érzékelhetően leírjam a teremben a hangulat alakulását, a rend fokozatos felborulását. Réz Kata önkényes beszólásai a feszültség növekedését remekül szolgálták. Ily módon próbálta elérni, hogy az összejövetel az ő elképzelése szerint alakuljon, és az ott történtek mindenben az általa már több helyen megfogalmazottakat támasszák alá. Az összejövetelen jelen volt az időközben megalakult Orenburgi Gázvezeték Áldozataiért nevű alapítvány jogügyi képviselője. Szándékomban volt, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Az összejövetelen tapasztaltak miatt azonban elálltam ebbéli szándékomtól. Teljesen kilátástalannak ítéltem meg annak esélyét, hogy közreműködésemmel, bekapcsolódásommal meg lehessen állítani ezt a rágalomhadjáratot, aminek hátterében a politikai indíttatáson és a haszonszerzés reményén kívül semmit nem tudtam elképzelni. Az összejövetelről - amely végső soron teljes kudarcba fulladt -, ahova inkognitóban érkeztem, ugyanúgy inkognitóban távoztam.