Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

VISSZATEKINTÉS

VISSZATEKINTÉS Az orenburgi gázvezeték tehát elkészült, 1979 elején csökkentett mennyiségben elindult a gázszállítás a megvalósításban résztvevő országokba. Az év végére a szállítás mennyisége elérte az Általános egyezményben meghatározott országonkénti értékeket. Mint ahogy az előrelátható volt, az építés befejezésével nem zárult le jó néhány kérdés további vitatása. Úgy gondolom, tanulságos néhány kérdés utólagos elemzése a későbbi történések és tapasztalatok birtokában. Mégegyszer a vonali rész építéséről A gázvezeték csővezetéki része építésének átadása a szovjet építőknek, még sokáig képezte a vita tárgyát. Elsősorban a vezetéképítés szakemberei tekintették helytelen döntésnek a vonali rész építésének elcserélését. Az a tény, hogy a magyar vezetéképítők korábban nem építettek 1420 milliméter átmérőjű gázvezetéket, tehát nem rendelkeztek kellő gyakorlattal, önmagában még nem indokolta egyértelműen a született döntést. Hasonló helyzetben voltak a csehszlovák, lengyel, német építők is, mégis úgy döntöttek, hogy nem szeretnének kimaradni a csővezeték építéséből. A keletnémetek ugyan hosszú vívódás után úgy döntöttek, hogy az 550 kilométeres szakasz felét ők maguk építik meg, a másik részét pedig átadják a szovjeteknek. Ez egyfajta biztonságérzetetjelentett számukra, ha esetleg nem lesznek képesek megbirkózni a feladattal a szakaszukra felvonuló szovjet építők majd kisegítik őket. A csővezeték építésben jártas magyar szakemberek véleménye kezdettől fogva az volt, hogy fel kell, és fel tudunk készülni a vonali rész megépítésére. Az orenburgi gázvezeték építésére való felkészülés időszaká-