Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

kel én magam közvetlenül szívesen foglalkoztam. Pusztaföldvárt, Pusztaszőllőst, Battonyát, Kelebiát, Kiszombort, Batt-K-et, Szánkót emelem ki, külön említve a Szank-Ny mezőt, ahol érdekes módon „részletes megkutatási nyilatkozattal" (!) rendelkező területen termelő fúrással fedeztük fel és érintetlenül találtuk a telepet pár száz méterre a szanki termelő kutaktól. Algyőt külön nem említettem, azzal - főként művelési kérdések kapcsán - állandóan foglalkozni kellett. 1975-ben kezdeményező lépéseket tettem a meddő olajipari fúrások geotermikus energetikai célú hasznosítására. Először a Szolnok megye területén levő fúrások adatait dolgoztuk fel, majd kezdeményeztük a munka kiterjesztését. Ezt jórészt átvette a Kőolajkutató Vállalat, ők folytatják tovább. Már a 60-as évek végén az NKFÜ-nél kapcsolatba kerültem a határmenti kutatási témában a jugoszláv NAFTAGAZ kutatóival. így a határ menti terület kutatását közösen folytattuk. A 70-es évek elején létrehozott, a közös érdekeltségűvé nyilvánított telep (Kelebia) leművelését irányító szakértői bizottságnak kezdettől tagja vagyok. A román-magyar művelési szakértőbizottság munkájában is részt veszek. - Ez már nem olyan sikeres, pedig a nagy számú telep miatt sokkal jelentősebb és fontosabb lenne az együttműködés. Visszatérve 1971-re, főosztályt hoztak létre a vállalatnál, amely két osztályra tagozódik: egy operatív és egy rezervoár geológiai osztályra. Jómagam, mint főosztályvezető, igyekeztem a megfelelő koordinációt biztosítani a kutató, fúró vállalattal, a termelési, illetve technológiai részlegekkel. - Kívánsz valamit az 1983-ban elmondottakhoz hozzáfűzni? Néhány gondolatot igen. Korábban sem mondtam, mert nem említek olyan mezőt, telepet mellyel kapcsolatban a szerepemet kiemelném. Tettem a dolgomat, igyekeztem jól tenni azt, mindig ami soron volt. A kőolajbányászat kollektív munka: sok szakterület kiváló együttműködése hozhat sikert. Ez a siker nem egyéni, még ha az „együttműködés" koordinátoráról van is szó. Persze lehetnek olyan vezetők, akik a kollektív munkát megpróbálják kisajátítani: sok szakember munkáját saját „életművüknek" feltüntetni. Ok nem sajátították el Gyulay professzor úrtól a szerénységet a szaktudás mellett. A 83-as interjúban kiemeltem az első olajipari főnököm, dr. Vándorfi Róbert