Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

üzeni, hogy most ábrázoló óra van, majd ha vége lesz, akkor bemegy a Placskó József." - Ezt az igazgató tudomásul vette. Ez tavasszal volt. Én bementem az igazgatóhoz, aki azt kérdezte: „Volna kedved jövő évben az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskolában Pesten tanulni?" Én abban a pillanatban rávágtam, hogy „Igen!" - Tudtad, hogy miről van szó? Nem. Ö is mindjárt rákérdezett: „Egyáltalán, tudod, mi az?" Én nyögdécselni kezdtem, erre elmondta, hogy ez egy szovjet ösztöndíjas iskola, amelyet ha sikeresen elvégez valaki, kikerülhet továbbtanulni a Szovjetunióba. Az én gyors igenem mögött a következő állt, ezt nem tagadom: Amikor Dunaföldváron jártam iskolába, megismerkedtem egy kislánnyal, aki Budapestre került közgazdaságiba, és így nekem óriási dolog volt, hogy van egy lehetőség a közelébe kerülni. Tulajdonképpen az egész dolog így kezdődött. Az igazgató felvilágosított pontosan, hogy ez részleteiben mit is jelent. Akkor azt válaszoltam, neki, hogy amennyiben mérnöki tagozatra kerülhetek, akkor feltétel nélkül vállalom. Elmondta azt is, hogy nemcsak teljesen ingyenes, hanem magas ösztöndíjat is adnak, ami bőségesen elég a megélhetéshez. Én már korábban elhatároztam, hogy műszaki pályára fogok menni. Szegény édesanyám kezdetben kérdezgette: „Miért nem leszel pap?" Egy időben orvost szerettek volna belőlem. Szóval, így kerültem az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskolába. -Arról nem beszéltél, hogy nyilván azért választottak, mert Te nagyon jó tanuló lehettél. Dunaföldváron végig jeles voltam, Fehérváron - az nyilvánvalóan igényesebb iskola volt - az első gimnázium első félévében közepes voltam. Megijedtem. Év végére már közeljutottam a jeleshez, a következő évtől kitűnő bizonyítványom volt. így a gimnázium negyedik osztályát a Kosevojban végeztem. Ekkor a gimnáziumi tananyagon kívül a különböző szintű végzettséggel beérkező diákokat (szakérettségizettek stb.) igyekeztek egy év alatt azonos szintre hozni. Ez az iskola is meghatározó volt számomra. Az 1952-53-as évek