Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

politikailag a legszélsőségesebb személyi kultusz vad időszaka volt. Ez a körülmény az oktatás minden pillanatában előtérben volt. Erről nem akarok most itt többet mondani, ez egy külön könyv témája lehetne. Egy biztos: rendkívüli ráhatással és tanulmányilag igényesen próbáltak bennünket felkészíteni. Emlékszem rá, Erdei Grúz Tibor felsőoktatási miniszter a Nyugati pályaudvaron a következők szerint búcsúztatott minket: „Fiaim, ti vagytok a magyar ifjúság színe-java, nektek kell ezt az országot felépíteni és nektek adatott meg, hogy a Szovjetunióban tanuljátok meg a szakmát!" - Ez az iskola tégedpszichikailag átformált? Igen, mondhatom, hogy nagyon nagy hatással volt rám. Ezt szakszerűen csinálták. Azt, amit már a fehérvári gimnáziumról elmondtam, nyilvánvaló, hogy az esetemben még inkább tágította azt a kontrasztot, ami a gimnáziumi nevelés és a kosevojbeli nevelés között volt. Fehérváron ugyan tagja voltam a Diákszövetségnek, a később megalakuló Dolgozó Ifjúság Szövetségének, de a Kosevoj intézet más volt. Ma sem tagadom, hogy engem rendkívül átformált, habár ez nem volt nehéz, hisz én valahol - elsősorban a családi származásom, az apámtól hallottak, és egyáltalán az, hogy egy szegény környezetben éltem - én mindig, később is és most is, inkább a szocialista típusú gondolkodás irányába voltam fogékony. Emiatt én szinte szívtam magamba az ottani tanítást, habár ennek az összes következményét is el kellett viselni. Ugyanakkor az a módszer, ahogyan ezt csinálták, nekem nagyon idegen volt. Jellemző, hogy 11 hónap oktatási idő alatt az 500 diák közül 250 felelt meg, a másik 250-nek egy része besúgó volt, akiket tudatosan helyeztek el közöttünk. Érdekes, hogy azokból került aztán ki a legkevesebb a Szovjetunióba. Akik nem feleltek meg sem a Szovjetunióba, sem a népi demokratikus országokba - az utóbbiakba kb. 50 fő ment ki, a SZU-ba 250 azokat elhelyezték itthoni egyetemeken. Érdekességként elmondok egy esetet, amely jellemző volt az ottani légkörre. Nagyon szigorúan tiltották, hogy akármilyen, még ártatlan kapcsolat is kialakuljon a lányok és a fiúk között. Vegyes osztályok voltak, egy épületben tanultunk, ugyanazon a felső emeleten voltak a hálószobák, szóval teljesen zárt, bentlakásos iskola volt. Csak szombaton és vasárnap lehetett kimenni. A pestieknek is ott bent kellett lak-