Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Dank Viktor
könyvtárakba. A Földtani Társulatban is viseltem tisztséget és ezt Baldauf Lajos megértette és engedélyezte. így 1957 tavaszán az ipari szférából elsőként doktorálhattam. Támogatta az újszerű földtani-műszaki megoldásokat is. Erről Te is tudnál beszélni. Sajnos mind a ketten nagyon hamar, viszonylag fiatalon kiégtek, azután elhunytak. A gond ezeknél a kiemelt kádereknél az volt, hogy a kinevezéssel jött a jólét, a nagy fizetés, a szép, tágas szolgálati ház, a személyi használatú gépkocsi sofőrrel, s egy idő után maguk is úgy gondolták - hitték, hogy ezeket kiemelkedő képességeikért, tetteikért kapták. Aztán jött a rendszeres ivászat, a munka, rettegés attól, hogy becsapják, hogy valahol „szabotálnak" és elindultak felfelé könyökölve és egymást is piszkálva. Az eredmény az esetek többségében szomorú volt. Akiket kiemeltek vezető állásokba, azok jártak rosszul, mert nem voltak felkészülve a nagy feladatokra. Az pl. soha senkinek nem jutna eszébe, hogy az olimpiai versenyekre olyan embereket küldjenek ki, akik nincsenek felkészülve, akiknek nincsenek jegyzett, igazolt eredményeik. Miért lehetett ez így az ipari feladatoknál? Nyilvánvalóan azért, mert az alattuk lévő második-harmadik-sokadik vonal szakemberei értették a dolgukat. - Talán most folytassuk ott, hogy 1960-ban felhelyeztek Budapestre. Beszélnél erről valamit? Tudod hosszú időt töltöttem az iparban, de nemcsak ezért nagyon nehéz a rövid válasz, hanem azért is, mert több síkon tevékenykedtem. Az iparin kívül tudományos, felsőoktatási és társadalmi-társulati munkát is végeztem szimultán. - Akkor légy szíves ezek szerint szakaszold az élet utadat. Bizonyára ezzel kapcsolatban lesznek dolgok, amikre szívesen emlékezel, és lesznek kellemetlen történések is. Amikor 1960-ban felhelyeztek a Trösztbe, amely ebben az évben vált országossá és gáziparivá is, az eredményes alföldi kutatások következtében, éppen jelentős szakemberhiány mutatkozott. Egyrészt azért, mert szakemberekkel kellett ellátni ezt a középirányító szervet, amit helyesen, tapasztalt középkorú vidékiek Budapestre helyezésével oldottak meg. Másrészt pótolni kellett azt a hiányt, ami részben az országot 1956-ban elhagyók, részben ugyancsak az 1956-os események miatt bebörtönözöttek miatt állt elő. Budapestre a trösztbe helyezték