Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Dank Viktor
dr. Tomor Jánost, dr. Szalánczy Györgyöt, dr. Kőrössy Lászlót, dr. Csíky Gábort, dr. Scheffer Viktort, dr. Dank Viktort. A kutatások irányítója dr. Kertai György lett. A vidéki vállatok, üzemek geológiai vezetői között találjuk dr. Vándorfi Róbertet, dr. Völgyi Lászlót, Bíró Ernőt, Dallos Ernőt, Dedinszky Jánost, dr. Szepesházy Kálmánt, dr. Bodzay Istvánt. Nagyon érdekes volt, és egyben sajnálatos is, hogy Hajdúszoboszló, Pusztaföldvár, Battonya jelentős kőolaj, de főleg földgázkincse fényesen bizonyította az Alföld mélyföldtanának perspektívitását, mégsem volt egyöntetű támogatása a kutatások alföldi intenzifikálását célzó koncepciónak. Sajnos nem támogatták az alföldi kutatásokat sem a trösztben, sem az üzemekben a különböző politikai és társadalmi szervezetekben, melyeknek akkor - 56 után - különösen nagy befolyásuk volt a gazdasági életre is. Megfogalmazódott: „Az Alföldön nem érdemes szénhidrogének után kutatni és ezt gazdasági elemzőszámítások támasztják alá". A szakma természetesen ezzel nem értett egyet, de a főnöki nyomás ezek esetében is sokat számított. A Dunántúlon gyökeret eresztett dolgozók sem nagyon akartak áttelepülni. Pedig az 1959. évi szénhidrogén prognózisban világosan megfogalmaztuk, hogy legreményteljesebb területünk a Dél-Délkelet Alföld és ide célszerű a jövőben jelentősebb erőket csoportosítani. Csak hát a szabályzók! Annak ellenére, hogy 1960-ban az új szénhidrogén készletnövekedés annyi volt, mint amennyi kezdettől 1957-ig állt az ország rendelkezésére, de a fúrt méter teljesítésben - a fúrósok hibáján kívül - lemaradás mutatkozott, a kutatószervezeteknél nem volt sem jutalom, sem részesedés. Itt kell megemlíteni, hogy a politikailag kedvező, Nagy Imre vezette kormány-tevékenység az olajipar vonatkozásban visszafejlődést hozott. 1953-54 a nagy leépítések évei voltak nálunk. Beruházás szinte semmi, a fúróberendezések felét le kellett állítani, csökkent a szeizmikus geofizikai tevékenység, és sok embert elbocsátottak. Káros volt a kutatásra az is, hogy a nagylengyeli olajmező termelésbe állítását követően eluralkodott a nézet, hogy ott „magától jön az olaj, mint a ló dereka" és semmi szükség nincs az Alföldre, távoli területekre menni szétszórtan, drágán kutatni, mikor az óriásmezőn van rengeteg munka. Az 1960-as években azonban már váratlan és komoly problémák
