Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Dank Viktor

gok vezető tudósaival kerülhettem kapcsolatba, hanem a nyugati és tengerentúli szakmabeliekkel is. Nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy mint egy nemzetközi szervezet választott tisztségviselőjének a tárgykörben érintett utazásait a nemzetközi szervezet fedezte. Független lehettem tehát a tárgyidőszaki vezetés „belátásától". Mindezek természetesen igen pozitív hatással voltak szakmai fejlődésemre és közvetve ugyancsak gyümölcsözően hatottak ipari kutatásirányítási tevékenységemre is. Neveket itt azért nem sorolnék fel, mert egyrészt nem férnének bele egy interjú keretébe, másrészt nem szeretnék abba a hibába esni, hogy esetleg fontos személyeket kifelejtsek. - Mégis, talán említhetnél néhányat legalább a hazaiak, közül, akiket nagyon fontosnak tartasz. Hát ez nagyon nehéz lesz, de megpróbálok rá válaszolni a tévedés, vagy inkább az emlékezetkihagyás jogát fenntartva. Ha kissé meszszebb mennék vissza az olajtörténeti múltba, meg kellene említenem Böckh Hugót, akit műveiből és eredményeiből ismerek és akit Iránban jobban ismernek és tisztelnek, mint itthon, Papp Károly profeszszort, akit még szerencsém volt személyesen ismerni, Telegdi Róth Károlyt, aki professzorom volt az egyetemen, Papp Simont, akivel még módom volt szakmai eszmecserékre. Ők közismert olajipari tevékenységük mellett valamennyien akadémikusok és egyetemi tanárok is voltak. Amikor 1960-ban az OKGT-be helyeztek már egyetemi doktor voltam. Olyan főnökeim, munkatársaim lettek Budapesten, akik egy egész kis kutatóintézeti közösséggel felértek. Akkor, amikor az 1967ben alapított OGIL (olajipari tudományos laboratórium) élére nem találtak (?) tudományos fokozattal rendelkező vezetőt. Az ipari geológiai kutatások főnöke ekkor Kertai György akadémiai doktor később akadémikus volt, de Majzon László, Scheffer Viktor, Strausz László szintén akadémiai doktorok voltak. Kőrössy László, Tomor János, Barlay Zoltán, majd felhelyezésem után 2 évre jómagam is kandidátusi fokozattal rendelkeztünk, és számosan birtokolták az egyetemi doktori tudományos fokozatot. Szinte valamennyien egyúttal egyetemi oktatók is voltak. Tehát ismerték az operatív munka mellett végzett tudományos tevékenység nehézségeit, keserveit. Valamennyien jelentős publikációs háttérrel, idézettséggel, és tudományos elismert-