Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Dank Viktor

azt is, mit értenék elismertségen? Hát rangot, jövedelmet, elhelyezést, munkakörülményeket, külsőségeket. Az elismertség időközönként változott. Az olajipar hőskorában, a MAORT-időkben a kutatást tekintették a meghatározónak. Ott volt a fejlett technika, a belevaló emberek, akik egész évben hóban, fagyban, sárban, esőben, nyári hőségben kinn voltak a terepen. Cserébe jó fizetést, megfelelő rangot, életkörülményeket, lakást, jó közlekedési eszközöket, terepjárókat, külföldi utazási lehetőségeket kaptak. Ma már nevetséges, de akkor óriási dolog volt, hogy egy távoli vidék kutatófúrásától fel lehetett hívni telefonon a budapesti központot! (Külön telefon hálózata volt a MAORT-nak.) Legfontosabbnak tekintették a kutatást, egyben felelősnek is mindenért, ami meg is látszott a MAORT-per ítéletein. A szocialista időszakban - beleértve a virágkort is - a termelési tevékenység számított a legfontosabbnak, legelismertebbnek. A kutatás által felfedezett olaj- és gázmezők körzetében kialakított termelési centrumokban szép épületek, irodaházak épültek munkásszállásokkal, lakótelepekkel. Ezek vállalati rangot is kaptak, jelentős fizetésekkel, prémiumokkal, fényes autókkal esetenként nyugati márkájúakkal. A kutatás egy „szükséges rossz" valaminek minősült, ami nem hoz létre termelési értéket (mert gazdaságilag így állapították meg), folyton vándorol, távol a családtól, csak üzemi rangot kaptak kisebb fizetéssel, mérlegkészítés joga nélkül. Vidéki központjaik épülete, felszereltsége, kényelme, emberei jövedelme, gépkocsiparkja, stb. lényegesen alatta maradt, szegényesebb volt, mint a termelési szektoré. Labdába rúgott még ez időtájban a feldolgozási ágazat is, mely a termeléssel együtt azzal dicsekedhetett, hogy jelentős termelési értéket állít elő. Mindezeket összegezve az akkori, az OKGT korszakbeli olajiparban a termelésnek, a bányászatnak kiemelkedően meghatározó elismertsége volt. A távvezeték szerepe az importnál nőtt meg. A kereskedelem akkortájt inkább elosztás jellegű volt. Hogy mi a jelentősége a bányászatnak a MOL Rt.-nél, azt pontosan nem tudom, de azt igen, hogy egyik nagyon lényeges profitteremtője. Volt idő ugyanis, hogy a finomítók veszteségesek lettek. De hát ezek az értékrendek folyamatosan változnak. A globalizáció következtében lehetőség nyílik olyan helyekről nyersanyagokat beszerezni, ahonnan szállítással együtt olcsóbb, mint a hazai termelésű. Pl. a magyar karszt-bauxitokat a karszt-