Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Dank Viktor

(nem feltétlen a legokosabb!) látja emberei másságát, azon igyekszik, hogy a csoporton belül jól kiegészítsék egymást, nyugodtan koordinál, nem idegesít, hanem összehangol! Felismeri a jó ötletgazdát, kicsalogatja belőle sziporkázó ötleteit és alkalmazza, bár jól tudja, hogy az az ember soha egyetlen ötletének megvalósítására nem képes. Gyakran ábrándozik, késik, „nem lép egyszerre" de ragyogó meglátásai, ötletei „aranyat" érnek. Finoman bánik az érzékeny, szerény, esetenként félszeg tudóstípussal, aki egy másik, a saját világában él, akit pl. annak ellenére, hogy kiváló matematikus, minden piaci kofa be tud csapni a számolásnál, de a nagy matematikában utolérhetetlen. Vagy a másik, aki napszámra rontja a szemét a mikroszkópnál, és egy parányi ősmaradvány felismerésével megváltoztatja az addig ismert sztratigráfiát, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy eldönthető ennek segítségével, hogy kell-e mélyebb, vagy több fúrás az adott helyen vagy nem. Alkalmazza, beveszi a csapatba a mindig újat akaró, kreatív kritikus alkatot is, akit másutt izgága alaknak tartanak, de jó kezekben motor szerepét töltheti be. Nem nélkülözhető a vállalati szellemhez igazodó „élő lelkiismeret sem", aki tud „káderül" vagy „nagyfőnökül", aki úgy képviseli a csoportot, hogy ne lehessen beléjük kötni, az „anyagok" időben elkészüljenek és eljussanak a megfelelő helyre, a megfelelő körítéssel. Ezt tapasztalatból tudom és mondom, mert módomban volt ilyen és olyan csapatot is vezetni. Akkor volt könnyű a vezetés, ha mindenki örömmel dolgozott, alkotott, megtalálva a helyét a közösségben. Nagyon keserves helyzet állt elő, amikor felülről-kívülről beleerőltettek egy új tagot ebbe a csoportba, akár új főnöknek, al-főnöknek, vagy tagnak. Ezért nem kedveltem én a folytonos szervezgetést. Nem a rubrikák, négyszögek ellen tiltakoztam, hanem az ellen amiről az imént szóltam. Legrettenetesebb pedig az volt, ha egy fent bukott kádert, egy elégedetlen embert szerveztek hozzánk. Annak idején a nép „titán" embernek hívta ezeket, rövidítvén a „ti tán tudtok vele valamit kezdeni" kifejező megjelölést. Nem folytatom tovább. A kutatások azért térnek el más részlegek tevékenységétől, mert itt nem elég jól bánni az eszközökkel, műszerekkel, eleget tenni a rubrikák kitöltésének, a határidőknek, a sokféleképpen összeállítani kí-