Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Dank Viktor

rült kialakítani, és mondhatom igen eredményesen dolgoztunk. Sikerült áthidalni ezt a - nekem nehézséget, másoknak egy tollvonást jelentő - helyzetet. Ehhez további segítséget nyújtott Péceli Béla vezérigazgató-helyettes, majd később Zsengellér István vezérigazgató is. Régi vezető társaimmal a viszonyunk semmit sem változott. Molnár Károly, dr. Vándorfi Róbert, dr. Szalóki István, később dr. Kókai János igazgatók éppen úgy tárgyaltak velem, mint amikor a főnökük voltam. Kedvezően alakult az ipari kutatások mellett a tudományosoktatási és társulati tevékenység is. A Magyar Tudományos Akadémián sem vettek tudomást a kinevezési szférában engem ért változásról. - Az előbbiekben kifogásoltad a folyamatos, állandó átszervezéseket, hogy nem tudott a szervezeted nyugvópontra jutni, mit kifogásoltál főként? Tudod, nem is annyira a keretek ide-oda tologatásával volt bajom, hanem magával a hierarchikus rendszerrel. Korábban beszélgettünk arról, hogy Bázakerettyén vajon miért alakult ki az a jó csapat és azután miért változott meg ez a helyzet. Először is szeretném, ha nem származna félreértés abból amit mondtam a megfelelően összeválogatott emberekről. Az eredményesebb kutatás érdekében megfelelő szakemberekből álló csoport létrehozását, működésének fontosságát ismételten hangoztattuk, mert a tudományos szférában ez már világszerte bevált forma volt. Az ipari-vállalati vezetés és párt-személyzeti apparátus heves ellenállással reagált ezekre a kezdeményezésekre. Ez az akkori érdekeltségeknek megfelelően természetes jelenség volt, hiszen az ottani vezetés, hatalmi pozícióját mindenek felett garantálni igyekezvén, ennek megfelelően cselekedett és kezelt, ha számára kellemetlen változásokat javasoltak. Ez egyetlen párthoz igazodó tervutasításos rendszerben másként nem is lehetett, itt a lojalitás és az engedelmesség dominált, a ráció esetenként vereséget szenvedett. Megvolt tehát az okunk a panaszra. A szervezést, a szervezeti kereteket bizonyos felülről diktált sémák szerint kellett tovább lefelé formálni, így futhatott a felülről indított parancs végig az apparátuson és a megbízható ellenőrzés ugyanígy valósulhatott meg. Az apparátus számára megfelelő emberek kaptak preferenciát, ugyanakkor a szakmunkatársak megválogatásánál nem igen volt sikerélményünk. Én akkoriban a vezetőképzőkön tanultakat szerettem volna átültetni a gyakorlatba. Ennek pedig lényege, egy hatékony, eredményes munkacsoport - ne-