Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Dr. Dank Viktor
jelentkeztek a nagylengyeli termeléssel kapcsolatban. Első interjúkötetedben, mely ezzel a kérdéssel, konkrétan foglalkozik, rendkívül sok információt kaphat az érdeklődő. 1964-ben létrehozták - az országos Földtani Főigazgatóságból átszervezve (melynek Bese Vilmos is volt főigazgatója) - a kibővített jogosítványokkal rendelkező Központi Földtani Hivatalt, amelynek dr. Kertai György lett az elnöke. Nem nagyon örültem ennek, mert át kellett vennem a geológiai kutatások OKGT szintű irányítását. Szerettem volna még néhány évet az ő keze alatt dolgozni, mert nemcsak, hogy megengedte, de el is várta, hogy az ipari munkán túl tudományos és társulati munkát is végezzek, és az egyetemen is oktassak. 1963-ban ennek eleget téve védtem meg kandidátusi disszertációmat, mely az Alföld mélyföldtani viszonyaival foglakozott, különös tekintettel a szénhidrogén-kutatási lehetőségekre. Ekkor kezdtem intenzíven oktatni is, és titkári tisztséget vállaltam a Magyarhoni Földtani Társulatban. Sajnos a nyakamba szakadt irányítói tevékenység, főleg a sok értekezlet és vidékre járás a tudományos munkától vette el az időt, így azt a későbbiekben csak „takaréklángon" tudtam végezni. Mindenesetre az eredményesség szépen alakult, sorra fedeztük fel az új olaj- és főleg gázlelőhelyeket. A 60-as évekre az OKGT szilárd vertikummá kovácsolódott, és meghatározó szerepe lett az ország energiaellátásában. Prognózisunk beigazolódott, a termelési súlypont az Alföldre helyeződött át. - És persze a kutatásé is ügye? Elnézést, bogy közbeszóltam, de a logika megköveteli, hogy ne felejtsük ki a termelést megelőző kutatási tevékenységet. Fájó pontot érintettél ezzel a kérdéssel. Ugyanis nem véletlenül nem említettem a kutatást. Prognózisunk pontosan a várható készletarányok szerint rangsorolta az ország kutatásra alkalmas geológiai medencealakulatait. Ebben a sorban első helyen a Délalföld állt, melynek megkutatottsága jóval alacsonyabb volt, mint a Dunántúlé, mégis a kutatási kapacitás közel felét a Dunántúlon kellett foglalkoztatni. Pedig a hatvanas évek végén az olajtermelés kétharmada és csaknem a teljes gáztermelés már az Alföldről származott. - Érdekes ezt hallani, hogy így lecsengett volna a Dunántúl, ahol a legnagyobb olajmező, Nagylengyel termelt. Erről mit tudnál mondani, mi volt az oka a Dunántúl háttérbe szorulásának?
