Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

Talán még büszkeség is lehet bennem, ha arra gondolok, milyen szerencsésnek tarthatom magam, hogy a kezdettől (kényszer) nyugdíjazásomig (1937-1992) eltelt 55 évből, 21 évig én irányíthattam a zalai olajbányászatot, benne 14 évig a kiskunsági bányászkodást is. Sikeresen! Kell-e ennél szebb bányamérnöki feladat? - Mi volt a legnagyobb kudarcod ez alatt az idő alatt? Erre nem tudok válaszolni. Nem emlékszem olyan kudarcra, amely megmaradt volna bennem. Voltak sikertelenségeim, de ezek nyilvánvalóan nem olyan jelentősek, hogy kudarcokként tudatosodtak volna bennem. - Te politikai alkatnak tartod magadat? Egyáltalán nem. Ez persze attól függ, mit nevezünk politikai alkatnak. - Erdekeit a politika? Érdekelt, ugyanúgy - nem jobban, és nem kevésbé - mint az átlagembert. Ma is érdekel és foglalkozom is vele, úgy ahogy általában a gondolkodó ember mind ezt teszi. Ez alól nem mentesülhet senki, akár bevallja, akár nem vallja be valaki. -Te a pártelithez tartoztál. Nagyon magas politikai stallumba kerültél a Központi Bizottság tagjaként. Hogyan kerültél Te - aki a szakmát csináltad teljes energiával, és nem pályáztál politikai babérokra - ilyen helyzetbe? Mindenek előtt határozottan rögzítenem kell: nem tartoztam a pártelithez. Én nem pártmunkás vagy funkcionárius voltam, hanem gazdasági vezető. Semmiképpen sem úgy kerültem oda, hogy jelentkeztem volna. Nyilvánvalóan ebből a megyéből és ebből a szakmából kellett valaki, aki képviseli az itteni embereket, a zalai olajosokat. Én voltam olyan beosztásban, amelynek alapján erre alkalmasnak találtak. Nem ismertem és ma sem ismerem az erre vonatkozó követelményrendszert, de úgy fogtam fel és ma is úgy fogom fel, hogy valakiket az itteni embereket - és valamit, - ezt a céget, az olajipart - kellett ott képviselnem. Ha szükség volt rá, akkor hangot adni, informálni az érintetteket az itteni dolgokról, vagy képviselni az érdekelteket. Nyugodt lelkiismerettel - vagy mondjam, hogy mai értelemben sajnálkozással? - állíthatom, hogy nekem személy szerint ebből semmiféle hasznom, előnyöm nem származott. Igaz, volt olyan hasznom, hogy az ottani érdekes feladatból, érdekes eseményből tanulhattam.