Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Trombitás István
- Ebben az új szervezetben Barabás Laci és Németh Géza azonos beosztásban voltak? Nem azonos, hanem mindketten műszaki tevékenységet fogtak át. Úgy alakult ki a szervezet, hogy először nem fúrási és termelési műszaki helyettesek, hanem technológiai és operatív műszaki helyettesek voltak. Laci volt az operatív tevékenység vezetője, hozzá tartozott a termelés is. Németh Géza volt a technológiai és fejlesztési műszaki szervezetek élén. Ez nem bizonyult szerencsés megoldásnak, egy év elmúltával módosítottunk: fúrási, illetőleg termelési helyettesek lettek. Azonos szintű helyettes volt még Bardócz Béla, Barta Endre és Németh Jenő. Nagyon jó munkatársi, együttműködési kapcsolat volt közöttünk. Szerencsésnek bizonyult ez az összeállítás is, éppúgy mint a korábbi vállalatnál. Több éven keresztül működött az említett vezetőkkel a vállalat. Csak jót mondhatok a területi vezetőkről is. Mielőtt a vezetők személyét felsorolnám emlékeztetek arra, hogy a vállalati egyesítéssel együtt a Kiskunságban nem csak a kiskunmajsai székhellyel működő fúrási üzemegység vált az egyesített vállalat részévé, hanem minisztériumi, vagy tröszti döntés alapján a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat Szanki Üzemét is hozzánk kapcsolták. így vált kialakíthatóvá öt területi egységből álló szervezet. Létrejöttek a bázakerettyei, a gellénházi, a lovászi, a szanki területi üzemek és a nagykanizsai szervizüzem. Ezek vezetői rendre Csöndes József, Péter Richárd, Jármai Gábor, Falk Miklós és Teknyős István lettek. - Mi volt az indoka a szanki üzem átszervezésének? Bebizonyosodott, hogy a kiskunmajsai fúrási üzemegység problémamentesen irányítható a Dunántúlról és ugyanez megoldható az ottani termelőegységekkel is. Objektíve a leglényegesebb szempont az volt, hogy az Alföldön a termelőtevékenység nagy mértékben és gyors ütemben bővült. A hajdani szanki üzem területén a 70-es évek elején találták meg a kiskunhalasi olajmezőt, amelynek üzembehelyezéséhez szükséges beruházások kivitelezésével 1977-ben a DKFV-t bízták meg. A kútvezetékek, tankállomások építéséhez a dunántúli vállalatnál olyan kapacitás állt rendelkezésre a budafai-lovászi C0 2-os program befejezése után, amely indokolttá tette az alföldi munkák vállalását, mivel az NKFV-nek viszont ehhez a munkához nem volt kapaci-