Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

tása. Ők az ilyen beruházási munkákat más mezőikben (Algyő, Szeged) egyrészt a siófokiakkal, másrészt jelentős mértékben a Mártaaljai Szénbányákkal végeztették el. Az OKGT részéről az a körülmény, hogy egységes szervezet esetén mi, „házon belül" a fúrást, a beruházási tevékenységet és az üzemeltetést egyaránt meg tudjuk oldani indokolta az intézkedést (az egyesítést). - Véleményed szerint a beruházásokat követően az üzemeltetést nem tudta volna ellátni az NKFV? Ezt azért kérdezem, mert olyan véleményt is hallottam, hogy itt - az Alföldön - vannak a mezők, akkor miért a mezőket „helyezték át" Dunántúlra, ahelyett, hogy a dunántúli személyzetet helyezték volna át az Alföldre? Ahelyett, hogy belebonyolódnék ennek a kérdésnek a megválaszolásába, utalni szeretnék arra az ismert tényre, hogy a kiskunsági területre Zalából több száz szakember települt át, egyebek mellett termelési szakemberek is. Köztük és a helybeli szakemberek között kitűnő szakmai, kollegális kapcsolat alakult ki. Hadd említsem meg, hogy közöttünk - az alföldi és a dunántúli vállalatok vezetői között - már évekkel korábban szóba került, hogy célszerű volna megvizsgálni a vállalatok (Dunántúl-Alföld) integrálásának lehetőségét, ami a vitát értelmetlenné tette volna. Ez csak egymás közti véleménycsere formájában zajlott, de illetékes magasabb szintre nem jutott. Akkoriban még nem volt érett erre a gazdaságpolitika. A MOL létrejötte ezt a vitát egycsapásra tisztázta. A dunántúli fúrás-termelés között történt egyesítés - különösen, mivel a szanki terület is átkerült a KFV-hez - nagyon nagy port vert fel. A Szolnok megyei pártbizottság nem tudta elképzelni, hogy az ottani termelési és fúrási szervezetek egyesüljenek! A Kiskunhalason, Szánkon dolgozó azon kollegák, akik hosszabb időn keresztül a dunántúli vállalathoz tartoztak, tudják igazán értékelni a két irányítási rendszer (Alföld-Dunántúl) közötti különbséget. Helytelen volna, ha ezt én értékelném. Beszélhetnének erről inkább olyan kollegák, akik mind a kettőt átélték. - Kik ezek a munkatársak? Sokan lehetnének ilyenek például Falk Miklós, vagy Fehér László. Érdemes volna őket meghallgatni. Tisztábban lehetne látni, milyen volt a két vállalat között a hasonlóság, miben, milyen különbségek voltak. Persze kérdés, van-e ennek lehetősége!?