Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

Szóval a Te kinevezésedkor a vállalati központ Gellénházán volt. Hogyan történtek ezek a központ-áthelyezések? A vállalatok összevonásakor 1964-ben 1 évig Kerettyén volt a központ. Amikor elkészültek a zalaegerszegi lakások és a vezetők átköltöztek, a központot Gellénházára helyezték át 1965-ben. Ekkor olyan szervezeti formát alakítottak ki, hogy megszüntették a területi, üzemi irányítást, és az ún. funkcionális irányítási forma alakult ki. így a központból - Gellénházáról - irányították a területi szervezeteket is. Én csak rövid ideig voltam ennek a közvetlen résztvevője, de nincsenek ezzel kapcsolatban kellemes emlékeim. - Talán beszéljünk arról, hogy miért pont Te kerültél az OKGT-ből 1911-ben a vállalat élére, egyáltalán miért vált szükségessé, hogy módosítson a tröszt a vállalati vezetésen? En úgy tudom korábbi beszélgetőpartnereimtől, hogy kifogások merültek fel a vállalat működésével kapcsolatban. Kifogások merültek fel, melyeket én teljességgel, pontosan nem ismerek. Arra az egy dologra emlékszem, hogy a nagylengyeli mezőre vonatkozóan a termelési mérleg „felborult". Például az OKGT termelési főosztálya részéről vizsgáltuk, hogy milyen volt a kőolaj-mérleg a termelt és a finomítónak átadott mennyiségek között. Nem egyeztek a kúttermelési adatok és a főgyűjtőn belüli készletek adatai. Ezt azért tudom, mert én is tagja voltam a vizsgáló csoportnak. Az egész egy hosszú ideig tartó folyamat volt. Azt, hogy végül mi okozta az igazgató és a műszaki helyettes áthelyezését, én alapjában nem tudom. A tröszt általános vizsgálatot rendelt el a vállalatnál, amelynek egy része volt, amivel mi foglalkoztunk. A teljes vizsgálatnak az eredményét én nem ismerhettem pontosan. A műszaki vizsgálatok eredményeinek összefoglalását bízták rám. -Ez a kinevezés gondolom váratlanul ért. Kaptál gondolkodási időt? Igen, nagyon váratlanul ért. 1970-ben, úgy karácsony táján vetették fel először nekem a tervezett megbízatást. Ez úgy történt, hogy Placskó Jóska közölte velem, hogy van egy ilyen szándék. Úgy emlékszem, éppen otthon voltunk szabadságon Kerettyén, az anyósoméknál. Ide jött le Jóska, nem várta meg amíg visszatérek szabadságról. Én akkor a leghatározottabban „nemet" mondtam, hogy ez nem nekem való dolog.