Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

ivei, nagyon magas szakmai kultúrájával. Mielőtt az említett, úgymond magas beosztásba kerültem, nagy dilemmát okozott - a 70-es évek elején - ennek elvállalása. Akkor az egyik erő és támpont - amiből ki tudtam indulni és befolyásolta a döntésemet - Kerettye volt. Eszembe jutott, hogy annak idején Kerettyén, mint kútjavítós vezető sok mindent csináltam és tapasztaltam. Ott a személyes, emberi problémáktól, a nehéz és sokszor komplikált műszaki feladatok megoldásán át, azok gazdasági, gazdálkodási vizsgálatáig sok minden előfordult. Úgy gondoltam, erre építhetek. Ott már akkor benne volt a mindennapi munkában a műszaki tevékenység gazdaságossági vizsgálata is. Erre Szilas professzor az egyetemen tanított bennünket. Kerettyét annál inkább is össze tudom kapcsolni a későbbi sorsommal, mert 1964-66 között a munkám mellett elvégeztem a bányaipari mérnök-közgazdász szakot is, ami rendkívül hasznos ismereteket adott számomra. - Mikor ért véget a kerettyei munkád és mi volt a következő lépcső? 1967-ben ért véget itt a munkám, és 1968. januárjában mentem el. Ez nem volt egyszerű. Ugyanis amennyire lelkesedtem, jól éreztem magamat több évig a színes, változatos munkában, egyszer csak arra jutottam, hogy úgy éreztem, valami mást is kellene már csinálnom. - Közben volt 1962-ben egy átszervezés. Volt kettő is, mert 1962-ben összevonták a Lovászi és a Budafai Kőolajtermelő Vállalatokat, amikor létrejött a Dél-Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, majd 1964-ben a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalattal való egyesítés után a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat alakult meg. Érdemes lenne regényt írni erről az időszakról, mert ekkor regénybe is illő dolgok történtek. (Kellemetlen hatások is értek akkoriban. Ez csak ideig-óráig tartott, amit gyorsan korrigáltak az események.) 1962-től folyamatosan sokan átmentek az alföldi vállalathoz, ahol akkor nagy felfutás indult az új kőolaj- és földgázmezők termelésbeállításával. Nyilvánvalóan csak innen lehetett gyakorlott szakembereket átirányítani. 1965-től kezdtem türelmetlenné válni. Akkor már úgy éreztem, hogy az a munka, amit végeztem (és szerettem) egyre inkább egyhan-