Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

gú lett számomra. Majdnem elmentem Szolnokra. Később siófoki lehetőség is adódott, amit Zábrák Sanyi évfolyamtársam és barátom segítségével tudtam meg. Úgy volt, hogy a Kőolajvezeték Vállalathoz megyek, amikor váratlanul, 1967 novemberében megkeresett Placskó József, aki akkor termelési főosztályvezető volt az OKGT-ben. Ismertük egymást, de nem dolgoztunk együtt. Ö azelőtt Lovásziban dolgozott, azután a távvezetékek építésével és üzemeltetésével foglakozott, onnan került a trösztbe. Siófok helyett javasolta, hogy vállaljak el az OKGT-ben, az O főosztályán olyan munkát, amellyel termelési gyakorlatomat tudom hasznosítani. Nekem szimpatikus volt az ajánlat, csak családi szempontból okozott egy kis gondot, mert el kellett mozdulni Kerettyéről, akkor már családdal, két gyerekkel. Elmentem, elmentünk és 1968. januárjától jó három éven át dolgoztam az OKGTben. - Te közben kerettyei kislányt vettél feleségül! Igen. 1959. májusában kerültem Kerettyére és 1961. májusban volt az esküvőnk. Valóban kerettyei kislányt, Németh Mártát vettem feleségül. Az ott töltött évek alatt születtek gyermekeink: Péter 1962-ben, Mónika pedig 1967-ben. így költöztünk Budapestre 1968. november 11-én. - Visszatérnék egy kérdésre, - amit már érintettem, de nem kaptam rá választ. Megérted az összevonásokat, több évet még ott töltöttél. Hogyan értékeled a Budafai Kőolapermelő Vállalat és az összevont, egyre bővülő vállalatnál kialakuló stílusbeli különbséget? Az előbb már említettem, hogy kellemetlenségek is értek az egyesítés folyamán. A lovászi vezetők részéről voltak előítéletek a kerettyeiekkel szemben, amelyek engem is érintettek kicsit. Arról is beszéltünk, hogy előzőleg, az egyesítés előtt hasonló körülmények alakultak ki Lovásziban és Kerettyén, de azért mégis volt különbség. Kerettyén annak ellenére, hogy a vezetők megkövetelték, keményen figyelemmel kísérték és ellenőrizték a munkát, ezzel együtt a lehetséges legnagyobb önállóságot és szabad mozgásteret biztosították számunkra. Ez felszabadította az emberek fantáziáját, alkotó kedvét. Jó volt együtt dolgozni ebben a szellemben. Amikor az egyesítés után az „új" vezetők ettől eltérő stílust igyekeztek meghonosítani, nehéz volt megszokni. Természetesen, mindenki legjobb képességei és szándéka