Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Bálint Valér

Aztán édesanyámmal, a családdal megbeszélve mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek tanulni. Ekkor Szegedre kerültem rendes, nappali benntlakásos iskolába, ahol 1 év alatt kellett az érettségire felkészülni. Rengeteget tanultam, sok pótolnivalóm volt. Nem nagyon bírtam a terhelést. Az első félévemet úgy értékelték, hogy az alapozás hiánya miatt nem fogok tudni végezni. Kérésemre maradhattam. Ezt követően az esti 10 órás lefekvés után rendszeresen kilopództam a WC-be és hajnalig, 4-óráig tovább tanultam. Nem részletezem. Úgy érettségiztem le, hogy 2 négyesem volt, a többi ötös. Az érettségi után eligazításra behívtak. Ez hozzátartozik az egész életpályámhoz, ez az indíttatás. Ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetemre vegyészmérnök hallgatóként vettek fel, ekkor 19 éves voltam. 3 hónap elteltével felajánlották, hogy menjek ki Szovjetunióba továbbtanulni az ottani egyetemre. Itt anyagilag fordított volt a helyzet, mert annak ellenére, hogy a Műszaki Egyetemen viszonylag jó ösztöndíjat kaptunk, megélni elég nehéz volt belőle annyira, hogy ruházkodásra már a családtól kellett kérni valamennyit, így ekkor nem tudtam a családnak besegíteni. A SZU-ban folytatott egyetemi tanulmányok alatt viszont - ahogy tájékozódtam - a kapott ösztöndíj egy részét haza lehetett küldeni. Ez volt egyrészt a pozitívum, ami szimpatikussá tette számomra a választást. A negatívum az otthontól való távollét, a nyelvismeret hiánya voltak. Az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt egy év időtartamú iskolát kellett elvégezni, ez volt az Oleg Kosevoj Szovjet Ösztöndíjasokat Előkészítő Iskola. Az iskola elsődleges célja a nyelvtanulás valamint a középiskolás anyag átismétlése volt. Végül elfogadtam a javaslatot. így átirányítottak az előkészítő iskolába. Ide is csak három hónapos késéssel jutottam, de év végéig behoztam a lemaradást, és sikeresen jó eredménnyel levizsgáztam. Az akkori káderpolitikára jellemző, hogy 360-an voltunk az iskolában, ebből 220-an tudtunk csak kijutni továbbtanulásra. Akik kiutaztak, azok egyenruhát kaptak, és mindenki kapott egy télikabátot. Ez jelentős anyagi segítség is volt. Az utolsó percig senki