Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Bálint Valér

nem tudta ki megy, ki marad. Ez csak akkor derült ki, amikor jött a szabó és méretet vett a ruhához. Én nyugodtan elmentem a szabóhoz, mivel jól ment a tanulás és abban a tudatban voltam, hogy kikerülök. Úgy éreztem, hogy a társadalmi tevékenységemmel, politikai munkámmal kapcsolatban sem merült fel kifogás. Szóval mentem a szabóhoz, aki hiába kereste, nem találta a nevemet a listán. Nagyon meglepődtem, hogy ennyi kínlódás után gyakorlatilag ott vagyok, ahol elindultam egy éve és folytathatom a Műszaki Egyetemet ott, ahol abbahagytam az első évet. Elmentem az igazgatóhoz, hogy megtudjam mi a probléma velem. O kérdezte, honnan veszem ezt, ez nem így van. - „Nem szerepelek a szabó listáján" - mondtam. Hívta a gazdasági helyettest, az sem tudott semmi ilyenről. Megnéztük együtt a listát - sehol. Végül kiderült, hogy a lányok listáján szerepeltem. A Valér, Valéria egyaránt Vali. Ez történt. Visszatérve az előzőekre, kiutaztunk a Szovjetunióba. A moszkvai jelentkezésnél két szakterületet lehetett megjelölni, ha az egyikbe nem fért bele a jelentkező, a másikat kapja. Én első helyen a vegyészmérnök, második helyen a geológus szakmát jelöltem meg, különben legszívesebben Leningrádba mentem volna. Az elosztáskor több városba osztottak el bennünket. Két iskolatársam, egy szerelmespár, sírva búcsúzkodtak. Panaszkodtak, hogy egyiküknek itt kell maradni Moszkvában olajmérnök szakon, a másiknak meg Leningrádba kell mennie vegyészmérnöknek. Miután engemet Leningrádba osztottak felvetettem: „Cseréljünk papírt. Én maradok Moszkvában olajmérnöknek Ti menjetek együtt Leningrádba." Pesze fogalmam sem volt, mi az olajmérnökség, így kerültem ebbe a szakmába. Természetesen legalizáltuk az egészet a főnökséggel, ők is megértőek voltak. A Gubkinról elnevezett Olajipari Egyetemen kezdtem meg a tanulmányaimat. - Kik voltak akkor ott magyarok? 1948-ben Bán Ákos került ki elsőnek, aztán 1950-51-ben már többen mentek. Mire mi 1952-ben kikerültünk, már körülbelül 20-an voltak ott. A mi csoportunk volt a legnagyobb, 32-en mentünk akkor a Gubkin Egyetemre.