Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

- ha nem alkalmaztak volna egyes vállalati főnökök egyéni - jobb esetben, vállalati - érdekeik érvényesítése végett „nem egészen korrekt" eszközöket (pl.: vadászatok, ajándékozás, minél magasabb pártfunkció betöltésre való törekvés, esetleg bizonyos „ügyosztályi munka" is (?), stb); - ha nem kényszerítették volna az olajipart - csak részben jól, takarékosan felhasznált - világbanki hitelfelvételre; - ha nem fordulhatott volna elő, hogy pl. 1972-ben elveszíti az olajipar az egyik szakterületének akkor talán legkiválóbb szakemberét, miután csoportvezetőnek sem engedte a személyzeti főnök kineveznem őt, mert az illető templomba járt; - ha a főnökök, vállalatok közti egészségtelen rivalizálás nem ragadt volna rá az egyes szakterületekre is, és nem jelentkezik a másik szakterület feletti „uralkodási vágyás", függetlenül attól, hogy a bányászati folyamat különböző fázisaiban eltérő az egyes szakterületek szerepe, súlya, azok mindegyike - a közös eredményre törekedve - egyenrangú „szuverén" része lehetett volna az egésznek; - ha nem üldöztek volna el az olajipartól, egyes - más területeken érvényesülő - azonos szakmabeliek a szaktudásukat fejlesztő tudományos munkát is végző olyan kiváló szakembereket mint pl. Szilágyi Endre, vagy Somfai Attila, Heinemann Zoltán. És bizonyára még sok „ha... volna..." tartalmú mondatot lehetne felsorolni! - Akkor most beszéljünk arról, hogy hogyan kerültél az NKFV vezérigazgató beosztásába? 1990 elején érte el dr. Pápa Aladár vezérigazgató a nyugdíjkorhatárt. Egészségi állapota is indokolta, hogy nyugdíjba menjen, már készült is erre. 1989 őszén írta ki az OKGT a pályázatot az NKFV igazgatói beosztására. Többek biztatására a pályázaton én is indultam, hatodmagammal. Az 50-es, 60-as években közismerten a politikai megbízhatóság volt a döntő a vezetői kinevezések során. A 70-es években megnőtt a jelentősége a szakmai tudásnak és vezetői képességeknek. Ettől kezdődően állították össze a „vezető-utánpótlási listát". Ezen engem is nyilvántartottak. Ez is ösztönzött, hogy benyújtsam az igazgatói pályázatomat. 1990 januárjában került sor a meghallgatásokra. Zsengel-