Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Juratovics Aladár

Ekkor következett a váltás - a beruházók, kivitelezők elmentek, az üzemeltetők kifejlődtek a megfelelő szintre. Volt 5 kútjavítóberendezésünk, csőszerelő részlegünk, mintegy 1420 emberrel, a gépműhely, az olaj- illetve a gáztermelési üzemegységek. Az így kialakult szervezet gyakorlatilag változatlanul működött tovább azután is, hogy Varga Béla helyére Pápa Aladár került a vállalat igazgatói székébe. Én Ővele is ugyanolyan jól együtt tudtam dolgozni. - Jellemző eset: felírtam magamnak, hogy szervezeti és személyi kérdésekben beszéljek vele. Szóltam neki, hogy volna megbeszélnivalóm. Másnap lejött, belekezdtem a mondókámba, félbeszakított: „Te Ali, hagyd abba, csináld úgy, ahogy jónak látod!" - aztán elkezdtünk beszélgetni vagy három órán át. Ittunk pár pohárral, aztán hazament. Akkor én kiadtam az általam jónak vélt megbízásokat. Mintegy két hónap múltán Pápa felhívott - nagyon ki volt borulva, hogy én miket intézkedem, kiket neveztem ki, helyeztettem át, stb. Nem beszéltem meg vele ezeket. Rákérdeztem „nem emlékszik arra, amikor itt volt és én elkezdtem sorolni a problémáimat, Ő meg leállított, hogy ne dolgozzunk, intézzem el a dolgokat". Lecsendesedett. Amikor legközelebb találkoztunk megállapodtunk, hogy a jövőben, ha szükséges egyeztetünk. Most már nem lehet semmin változtatni, ha egyszer kiadtam, az utasításokat és azok nem bizonyultak rossznak. Ilyen esetek voltak, de alapvető dolgokban 1990-ig nem történt változtatás. Természetes, hogy a leművelés során a kutak víztartalma, a gáz-olaj viszony stb. változott, 1990-ig a kitermelhető készletek kétharmadát olajból és gázból is kitermeltük, megkezdődött a csökkentés. Ez létszámban is megmutatkozott, 1700 főről 1530-ra csökkent a létszám mire én nyugdíjba mentem. Nem bocsájtottunk el senkit, csak nem vettünk fel új embert a nyugdíjba kerülő, áthelyezett stb.-ek helyére. - Volna egy kérdésem. Hogyan alakult a dunántúliak és az alföldiek viszonya? Milyen tapasztalataid vannak erről? Kezdetben, amikor átkerültünk az Alföldre, mondjuk 1961-től 1971ig uralkodott feszültség a két társaság között. A felső szinteket ez nem jellemezte, de a középszinten, meg a munkásoknál érzékelhető volt. Ez az adottságokból következett. A dunántúliak éreztették komoly szakmai múltjukat. Az alföldi ember zárkózott, bizalmatlan, makacs természetű - a dunántúli nyitottabb, barátságosabb. A dunántúli ver-