Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Juratovics Aladár

Öt keserves év telt el ott, ami arra jó volt, hogy a műszaki munkámon kívül megtanultam a „vezetés"-t, ma úgy mondják, a menedzsermunkát. Foglalkozni kellett beruházásokkal, a többi üzemi tevékenység (csőszerelés, termelés) szervezése mellett. Ott, minden megvolt kicsiben: 300 ember, akik különböző területeken működtek, őket kellett összehangolni, mint üzemvezetőnek, azon a hatáskörön belül, amelyet a központ leadott. Ezen Ferenczy Imrével is sokat vitatkoztam, aki egy időben két funkciót is betöltött, főtechnológus is volt, meg termelési osztályvezető is. Minden jelentéktelen műveletet - pl. egy egyszerű fúvóka cserét is - csak az Ö engedélyével lehetett elvégezni. Nagyon primitiv volt a vállalati munkaszervezés. Ilyen körülmények uralkodtak, amikor 1966. január végén rám talált Bán Ákos. Akkor már volt egy barakkunk és nekem egy irodám, íróasztalom. Evekig a Dienes Miskával csak egy közös íróasztalom volt. Bán akkor már vezérigazgató-helyettes volt, bejött, a szokott stílusában mondja: - „Keveset termelnek a kutak. - Mit csináljak, ennyi a hozamuk! - mondom. - Szegeden többet termelnek. - Na és? Neked oda kellene menned! - Minek? - Oda kell egy ember, aki a munkát megszervezi, irányítja, aztán a végén ő lesz a főnök. Eleget tapostad a sarat már Kerettyén, meg itt, ez nem fog neked újat jelenteni. - Nézd Ákos, én a Venyigével még egy üzemet nem szervezek, elegem volt az alapvető igényekért folyó harcokból, meg a túlzott központosításból. - Ide figyelj, meg fog ez változni! - Mondta ezt már, más is! - Nem hiszel nekem? mondom: - Nem! - Na akkor tudsz egy jó pincét? - Persze." így zajlott le a párbeszéd köztünk január végén. Két hét múlva szól a telefon, Czike Gábor: „Öcsi holnap gyere be!" - Másnap bementem Szolnokra. Látom ott van Hangyái, meg Megyeri. Bementünk. A Gábor előadja, hogy most elköszön tőlünk, mert Őt március l-jével elhelyezték Hajdúszoboszlóra a TIGÁZ főmérnökének. „Venyigét is elhelyezték" - mondja. Akkor kezdtem megérteni, hogy mit, miért mondott nekem a Bán. A Gábor nem beszélt arról, hogy hogyan és kikkel fog működni a vállalat. Két hét múlva újabb telefon, Varga Béla, aki akkor a Laboratóriumi Főosztályon dolgozott az OKGT-ben. Hívott, hogy szeretne velem beszélni. Felmentem, kiderült, hogy Őt nevezik ki Szolnokra igazgatónak. A nyakába borultam. Korábban, mielőtt elvégezte az egyete-