Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Juratovics Aladár

met, Kerettyén volt az igazgatóm, - Mondta, hogy Pápa Aladár lesz a főmérnök, és azért akar velem beszélni, mert Bán említette, hogy amikor nálam volt, nem nagyon tetszett nekem a szegedi ajánlat, és most Ő kér, hogy vállaljam el ezt a munkát. Ezzel a további sorsom végleg eldőlt. Természetesen vállaltam. A történethez még a következő is hozzátartozik: az egri fúrási üzemben volt egy komoly baleset, felborult egy fúrótorony, négy ember meghalt. Akkor Bese Vilmos vezérigazgató lejött Egerbe Szepesi József fúrási üzemvezetőhöz. Én is ott voltam a megbeszélésen, ha esetleg valamilyen segítségre - szállításra, stb. - lenne szükség, intézhessem. Bemutatkoztam, tudta ki vagyok, már hallott rólam. Lezajlott a megbeszélés, elköszöntünk egymástól. A Varga Bélával történt megállapodás után április vége felé újabb telefon, Bese Vilmos: „Holnap 14 órakor legyen az irodájában, mert Varga Józseffel (OKGT Termelési Osztály mérnöke) és Herczeg Rudolffal (OKGT Személyzeti o.v.) meg akarom keresni magát." - Másnap jöttek. Azzal kezdte az Öreg, hogy: „Úgy hallom, maga nem nagyon szívesen megy Szegedre. Mondja meg mi a feltétele!" - Hát tudod, én már sokfelé dolgoztam, de ezt még soha senki nem kérdezte tőlem. Meglepődtem. Akkor elkezdett segíteni. - „Fizetés? Lakás? - Ezeket úgyis rendezik. - mondom. - Akkor mi? - Hát Bese elvtárs lenne egy kérésem, mégpedig az, hogy a munkatársaimat megválogathassam. Nem gépkocsivezetőre, meg titkárnőre gondolok, hanem fúrómesterre, csőszerelőmesterre, termelőmesterre, ilyenekre. - Igaza van! Mit tudok segíteni? - Én egy kis papírt kérnék arról, hogy a Dunántúlról elhozhassak embereket, akiknek megvan a gyakorlata és ismerjük egymás munkáját. - Rendben, jövő héten jöjjön fel, megkapja a papírt!" így is volt, kaptam egy papírt, amiben az állt: „Engedélyezem, hogy akiket Juratovics Aladár Algyőre akar vinni, azokat valamennyi olajipari igazgató köteles elengedni. Bese Vilmos." Megmutattam Varga Bélának is. Akkor indultam el ténylegesen Szegedre, 1966. augusztus l-jén egy Somogyvári István nevú munkatársammal. Akkor volt ott egy ideiglenes gyüjtőállomás, ahová 3 vagy 4 kút termelt. Baros Jóska volt ott a termelőmester, 10 egynéhány emberével, így kezdtük. Ettől az időponttól számítható a szegedi üzem megala-