Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Juratovics Aladár

mező tartozott hozzám. Az igazgató Venyige Sándor volt, akiről azért nem beszélek szívesen, mert jót nem tudok mondani, roszat meg miért mondjak. Alapjában egy komoly koncepcionális probléma merült ott fel. Egymás után jöttünk át a Dunántúlról, Ferenczy, Vándorfi, Hangyái, Megyeri, Borkó. Akkor kezdett felfejlődni az Alföld, Orosháza, Hajdúszoboszló, Eger, később Szánk. Mi úgy képzeltük itt is a felfutást, ahogyan azt a Dunántúlon csináltuk. Sajnos ez nem úgy ment, mert a Venyigének megvoltak a tanácsadói és azokra hallgatott. Mi azt gondoltuk, hogy úgy kell felfejleszteni a vállalatot, - ahogyan később 1966-ban a Varga Béla meg a Pápa Aladár meg is csinálták, hogy területi üzemvezetőségeket, kell létrehozni, és csak két dolgot kell a központban bent hagyni, az egyszámlát, meg a fejlesztést. Azzal például, hogy egy üzemben mennyi és milyen munkára van szükség, ne foglalkozzon a központ. Aztán, a mezőben ugyanolyan mérnökök voltak, mint a központban. A központiak nem voltak „okosabb" mérnökök, mint a mezeiek, csak a hatáskör különbözött. Ezt hiába magyaráztuk az igazgatónak, meg a súgóinak, nem fogadták el. Például javasoltuk, hogy hozzanak létre egy szerkesztési irodát, ahogy nálunk a Majsa Jóskáék dolgoztak. Nem tartották szükségesnek. Kértem, úgy fél éven át esztergapadot, meg telefont - hiába. Rettenetes volt. Végül aztán a Venyigével úgy összevesztünk, hogy szerzett nekem helyet, hogy jöjjek vissza a Dunántúlra. Erre már bementem Benczéhez, aki odahelyezett, hogy csináljon valamit, mert így nem mehet ez tovább. Különben a Megyeri Gyurival ketten voltunk a vitatkozók. Ferenczy Imre elfoglalta magát a tárolómérnöki feladatokkal. Ehhez nem volt szükség olyan feltételekre, eszközökre, mint nekünk. Bencze nyugtatgatott, hogy majd Ő beszél velük. Valamit enyhült is aztán a helyzet, megindult a segédgázas termelés Demjénben, lakást kaptam Egerben. Én sem lázongtam már annyit, bőven volt dolgom, ami elfoglalt. Felszereltük a korábban Kerettyén kifejlesztett eszközöket, a béléscső-automatákat, időciklus-automatákat, búvárdugattyút. Szilas professzor segített az optimális termelésimód meghatározásához szükséges elméleti munkákban a mélyszivattyús, vagy segédgázas üzem kiválasz-tásához, és arányaihoz.