Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)
Zsengellér István
nak, ha olyan ismeretekre teszek szert, amelyekkel eligazodom a szakmai, műszaki kérdésekben is. Ez nem kis feladatot jelentett számomra. Nehezen barátkoztam a vezérigazgatói feladatkörrel. Korábban azt gondoltam, hogy elsősorban vegyészettel kapcsolatos területen fogok dolgozni szakemberként. Idegenkedtem az elején attól, hogy gazdasági kérdésekkel kell foglalkoznom, különböző hatóságokkal, minisztériumokkal kell kapcsolatot tartanom. Nagy erőfeszítésembe került, amíg beleszoktam ebbe a munkakörbe. A közgazdasági ismeretek elsajátításának szükségességét már a Tiszamenti Vegyiműveknél felismertem, ezért az 1959-61-es években elvégeztem a mérnök-közgazdász szakot a közgazdasági egyetemen. A későbbiekben a gazdálkodási feladatokat tartottam munkám legfontosabb részének. A munkámat, mint a Tiszamenti Vegyiműveknél, itt is elismerés övezte. Kedveltek, elfogadtak az emberek, a munkavállalók és a főnökeim is. Ennek volt „köszönhető", hogy 1975 nyarának végén, a Nehézipari Minisztériumba, miniszterhelyettesi posztra kerültem. Nem szívesen mentem oda 21 éves ipari előélet után, hiszen 13 évet voltam a Tiszamenti Vegyiműveknél, nyolc és fél évig a Viscosa Gyárban. Meglehetősen idegen és szokatlan volt számomra a minisztériumi munka. Simon Pál mellett dolgoztam több mint öt éven keresztül. 1975től kötődik össze az életem a magyar olajiparral, mert a miniszterhelyettesi poszt azzal járt, hogy elsősorban a magyar kőolajiparral és még néhány nagy vegyi üzemmel foglalkozzam, mint pl. a Borsodi Vegyi Kombináttal, a Tiszai Vegyi Kombináttal, a Tiszamenti Vegyiművekkel, néhány más nagyüzemmel. - Ebbe a gázipar is beletartozott? Igen, mert akkor már a Fővárosi Gázmüvek kivételével az OKGT-hez tartozott a gázipar. Szokatlan volt, hogy az akkori gyakorlat szerint minisztériumi hatáskörbe tartoztak olyan ügyek is, amelyek hitem szerint nem voltak oda valók. Mondok két példát, hogy mi okozott nekem nehézséget. 1975 végén Pápa Aladár vezérigazgatói kinevezéséről volt szó a Nagyalföldi Kőolaj termelő Vállalat élére. Akkoriban a tröszti vállalatok első számú vezetőjének a kinevezése miniszterhelyettesi hatáskörbe tartozott. Elutaztunk Budapestről Szolnokra. Én nem ismertem sem Pápa Aladárt, sem az elődjét. El kellett mondanom, hogy miért mentem fel az
