Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

könyvbe, hogy a munkaügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium képviselője ezzel nem ért egyet, de a döntésem végleges. Csak érzékeltetni akarom a szituációt, hogy adott esetben voltak miniszterek és voltak „miniszterebbek." Amikor behívattak a pártközpontba, ott Lázár György és Németh Károly beszélgetett velem. Mondták, azért hívtak, mert az a javaslat, hogy „te légy a nehézipari miniszter". Akkor én azt mondtam: „Tudod, Németh elvtárs, én most is azt mondom neked, amit 9 hónappal ezelőtt mondtam. Legszívesebben visszamennék Százhalombattára." A válasz az volt: „Na fiú, elég a nosztalgiából, itt van rád szükség" -, így lettem miniszter. Később, amikor Jugoszláviában megkérdezték tőlem: „Mondja, tulajdonképpen maga hogyan lett nagykövet?" Azt mondtam nekik, hogy úgy ahogy tröszt vezér, miniszterhelyettes és miniszter. Az illetékesek behívtak, és közölték velem, az a javaslat, hogy ezt a munkát csináljam. Volt, amikor tiltakoztam, de az elvállalt feladatot mindig a legjobb tudásom szerint hajtottam végre. így lettem nagykövet is. Megtették a javaslatot a minisztérium megszüntetésekor, én pedig a munkát elvállaltam. - Ez a megbízatásod miniszteri beosztásban 1975-ben volt, és ez tartott 2005 napig? Igen, és ezt azért számoltam napokban, mert amikor miniszterhelyettes lettem, mondta a főnököm, tudod ez egy olyan munkakör, ha van olyan nap, amikor valaki valamiért nem tolt le, azt kell sikerélménynek elkönyvelni. - És volt? Akadt olyan is, de nem ez volt a jellemző. -Ez a beosztás egy nagyon magas állami és politikai beosztás, különösen abban az időszakban. A te mentalitásoddal, gondolkodásmódoddal, hogyan tudtál beállni abba a szisztémába? Nyilvánvaló, sokszor erőszakot kellett magadon venni bizonyos kérdésekben. Ezt hogyan tudtad tolerálni, hogyan tudtad elintézni magaddal? Nézd, amikor Tröszt vezér lettem, már akkor jelentősen szűkült a szakmai tevékenységem, és bővült a politikai, társadalmi és protokolláris kötelezettség. Tulajdonképpen ez az átmenet megkönnyítette a későbbi nagyköveti munkát is, mert miniszterként sem a szakmai kérdések voltak előtérben, hanem a gazdaságpolitika és a tömegkapcsoiatok. Talán azt is elmondanám, hogy amikor miniszter helyettesként bekerültem a