Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

Ez azt eredményezte, hogy elhanyagolták a rétegvizsgálatokat, a kutatáshoz szükséges információkat. Amikor ez kiderült, Antos szólt valami szovjet miniszternek vagy főembernek, és akkor küldtek egy szovjet geológus műszaki ellenőrt. Nagyon szimpatikus bácsi volt járt Kertayval a fúrásokhoz. Kertay rémeseket mesélt - pl. hogy mentek Mezőkeresztesen valamelyik fúráshoz, az öreg felvett egy kupacot a polcról a minták közül, és elkezdte morzsolgatni. Volt benne egy szeg. Kiderült, hogy nem is a kútból való minták vannak kirakva, hanem felmarkolták a földről. Annak ellenére, hogy bebizonyosodott, hogy ez a szemlélet teljesen rossz és ártalmas, a szovjetek csak erőszakosan verték a vasat, hogy ez a jó! Mi nem tudtunk semmit sem tenni ellenük. Végül leváltották ott a szovjet fúrási vezetőt, aztán leváltották a geológust, de akik utánuk jöttek, ugyanazt csinálták. - Ez az állapot mennyi ideig tartott? Körülbelül 2 évig. Aztán Antos előbb tudta meg, mint az itteni szovjetek, hogy vissza fogják adni az egész olajipart. A visszaadás úgy történt, hogy a magyar állam megvette a szovjet részvényeket. A felesleges eszközöket az erre a célra alapított Magyar Kőolaj Rt.-be gyűjtöttük össze. Én voltam az Rt igazgatója. A visszamaradt vagyonról majd még beszélek. Mielőtt ez történt, Antos behívott engem és egy sor pénzügyi embert, és azt mondta az egyiknek, Gergely Istvánnak: „Ide figyelj, Pista! Hát nem lehet a kutatásból nyereséget csinálni? Az nem hoz semmi eredményt? Micsoda dolog ez?" Akkor abban maradtunk, - és ez érvényesült az első tröszti szervezetnél -, hogy a fúrás önmaga nem lehet cél. Eszköz lehet csak ahhoz, hogy szénhidrogént találjanak. Ne abban tegyük érdekeltté őket, hogy mennyit fúrnak, hanem abban, hogy milyen eredménnyel csinálják. Ezért úgy egyeztünk meg, hogy meg kell szüntetni a fúrás vállalati keretét, az csak a tröszt egyik üzeme legyen, és az üzem részesüljön abból a nyereségrészesedésből, meg nyereségből, amit a termelés többletként hoz. Az átvétel sok bonyodalommal járt. Az átadásnál mindent lebecsültek, most meg mindent fel akartak értékelni. Aztán az történt, hogy a visszaadás előtt Romániából, - ott volt egy szovjet-román olajipari vállalat - idehoztak mindenféle használhatatlan eszközt. Olyanokat, mint pl. villamos fúróberendezést. Soha nem használtuk. Ok erősködtek, hogy ez nekünk igenis kell.