Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

dolgok vannak benne. Székely Pál (akkori MAORT vezérigazgató) vitt oda be neki olajos anyagokat. Egyszer valahogy Kertay is oda került, és valami olyat mondott ott neki munka átadás közben: „Professzor úr, ne haragudjon rám". Ennyit a szabotázs perről és Papp Simonról. Aztán közben volt a „maszolajosítás" (Magyar Szovjet Olajipari Vállalat), aminek az előzménye az volt, hogy már 1951-ben sorban jöttek az úgynevezett szovjet tanácsadók. Ezek olyan feladatokat adtak nekünk akkor a Markó utcában voltunk -, hogy éjszakákat kellett dolgoznunk. Meg kellett csinálni mindent, amit kértek. Sokszor nagyon erőszakosak voltak. Kimutatásokat kellett készíteni a vagyoni helyzetről, és sok gazdasági adatról. Később kiderült, hogy ezek előzetes felderítők voltak, akik közben lementek Kerettyére, és ott bedobtak ötleteket: pl. hogy termelő brigádokat kell alakítani, brigádházakat építeni stb. 1952-benjött aztán a nagy roham, amikor megérkezett az átadás-átvételi bizottság, és kiderült, hogy a szovjetek sok, addig általuk kezelt német vagyont átadnak a magyar államnak (ilyen volt a MOM, a soproni Textil, a Corvin áruház stb.). Viszont cserébe megtartották a hajózást, a légiforgalmat, az alumíniumipart és az olajipart. Akkor elindult a nagy átadás-átvétel. Ez aztán borzalmasan ment, nem elsősorban műszaki kérdésekkel voltak viták, mindenre rámondták, hogy rossz, - ebben sok igazság is volt. Ezek részben hozzáértő emberek voltak, de a fő kottát valaki fent tartotta a kezében, hogy az egész átadandó vagyon értéke beleférjen az előirányzott összegbe, ne menjen azon túl, mert ez egy pro- és kontra elszámolás volt, hogy ők ugyanakkora értéket adjanak át, mint amekkorát ők kapnak. Az egésznek egyensúlyban kellett lenni. A vitákra pl. jellemző volt a Zalai Finomító esete, ami akkor már beruházás alatt állott. Már majdnem elkészült, de erre ők azt mondták, hogy az nem komoly beruházás. Kétségtelen, hogy a ZKV nem volt tökéletes, korszerű beruházás, de arrajó volt, hogy a bitument elválassza a könnyűtermékektől. Ilyeneket vitattak. Aztán rengeteg vita volt a távvezetékek értékelésén, a nemzetközi szabványok figyelembevételén stb. Szerencsére a legtöbb vitában nem voltam benne. A szénsavat nem vették át, az őket nem érdekelte.