Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

Ekkor magyar részről egy államközi szerződés alapján megszüntették az olajipar miniszteri irányítását, mivel a MASZOLAJ vezetése egy tröszt jellegű magyar és szovjet paritásos irányítású szervezet lett, ahol Szatmári Ferenc volt a magyar, Golubjev pedig a szovjet vezérigazgató. A vállalatnál mindenhol ilyen párhuzamosságok voltak. Később egy finomítói tröszt is alakult, amelyiknek a Vilma királynő úton volt a székhelye, ott Vájta László volt a magyar és volt egy szovjet igazgató is. - Az irányítás gyakorlatilag Moszkvából történt? Gyakorlatilag igen, de azt el kell még mondanom, hogy volt egy igazgatóság, amelyben voltak magyar tagok és volt egy felügyelőbizottság, amelyben paritásosán voltak magyar és szovjet tagok. A magyar szervezetek, mint a Tervhivatal, a Pártközpont stb. megvitatták a kérdéseket, elfogyasztották a reprezentációt, de végül mindig az történt, amit a szovjetek akartak. A felügyelőbizottságba magyar részről engem delegáltak, aminek az volt a nagyon nehéz, de szükséges célja, mivel az egész könyvelés szovjet szisztéma szerint készült, nekem ezt át kellett mindig dolgoztatnom magyar rendszerre, hogy illeszthető legyen a magyar vállalatok és szervezetek adataihoz. Részemre nem is ez volt a fő baj, hanem az, hogy engem akkor a minisztériumba főkönyvelő-helyettesként osztottak be, és ebből következett sok nehézség. A MASZOLAJ és a magyar állam kapcsolatát egy magyar-szovjet államközi egyezmény szabályozta, ami formailag azt jelentette, hogy a Magyar Állam 50 %-ban tulajdonosa volt a MASZOLAJ-nak. Ezt mi csak akkor tudtuk meg, amikor az egész kezdett működni. Ennek az egyezménynek nagyon érzékeny és nagyon rossz pontja az volt, hogy a kutatás állami feladatként szerepelt. De a MASZOLAJ, mint vállalat, ezt térítés mellett „szívesen" átvállalta. Tehát magyarán mondva a kutató-fúrásokat mi - a magyar állam - finanszíroztuk, a MASZOLAJ vállalati elszámolása szerint. Ez úgy valósult meg, hogy ott a tröszti épület félemeletén volt egy teljesen elszigetelt, tervezési és költségvetési iroda, amely minden egyes fúrásról készített egy részben geológiai (műszaki), részben pénzügyi költségvetési előirányzatot. Ekkor azt mondták, hogy x fúrásnak az előirányzata pl. 1,2 MFt. Elkezdődött a fúrás. Fúrás közben a költségvetési